elégtelen
elégtelen [ë-e-e v. e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -ül
1. A kívánalmat, szükségletet kellő mértékben kielégíteni nem tudó <eredmény, jelenség>. Elégtelen táplálkozás, terméshozam. Elégtelen a gőz nyomása. Bányamunkára elégtelen számban jelentkeztek. || a. (választékos) Vmely teljesítményre nem elegendő <erő, képesség>. Erőfeszítése elégtelennek bizonyult. Az ész elégtelen Elgondolni, elbeszélni, Amit e megáradott szív Érez és tud. (Vörösmarty Mihály)
2. (iskolai) Olyan <teljesítmény>, amely a még elfogadható leggyengébb fokot sem éri el, az „elégséges”-nél gyengébb, rosszabb. Elégtelen dolgozat, felelet. || a. (iskolai) Ilyen teljesítményt kifejező <minősítés>. Elégtelen érdemjegy, osztályzat. || b. Olyan <tanuló>, aki valamelyik tárgyból a kívánt legkisebb eredményt sem érte el. Fia három tárgyból elégtelen.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (iskolai)
1. Elégtelen érdemjegy; a legrosszabb osztályzat. Elégtelenre áll, felelt. Elégtelent kapott. Kijavította az elégtelent.
2. Ilyen osztályzatú tanuló. Tegnap az elégtelenek feleltek.
elégtelenség.
