elektromos
elektromos [ë-ë v. e-e] melléknév -an
1. (villamosság) Az elektromossággal kapcs. Elektromos állapot; elektromos erőátvitel: az energiának villanyárammá való átalakítása és eljuttatása vezeték segítségével rendeltetési, felhasználási helyére; elektromos hullám, jelenség, tér.
2. (villamosság) Elektromossággal keltett, előidézett. Elektromos áram¬; elektromos energia, feszültség, hajtó erő; elektromos intenzitás ¬; elektromos kisülés, szikra; elektromos ütés ¬.
3. (villamosság) Elektromossággal működő. Elektromos fűtőtest ¬; elektromos gép; elektromos gyertya ®; elektromos készülék.
4. (villamosság) Elektromosságot termelő, létrehozó. Elektromos centrálé; elektromos művek.
5. (állattan) Olyan <halfajta>, amelynek villamos ütésekre képes szerve van. Elektromos angolna, harcsa, rája.
Szóösszetétel(ek): hőelektromos.
