élelem
élelem [e-ë] főnév élelmet, élelme [e-e, e-e]
Bizonyos termékekből v. készítményekből álló készlet, amelyből ételt lehet készíteni. Egész télre megvan az élelme. A várőrségnek elfogyott az élelme. A várost a falu látja el élelemmel. Fillér nélkül, jóformán élelem nélkül … kellett hozzáfogni a jövőhöz. (Móricz Zsigmond) || a. Rendsz. megszabott időre szóló, elkészített, közvetlenül felhasználható táplálék; ennivaló, eleség. Élelmet visz magával. Élelem nélkül ment el hazulról. Három napra hozzon élelmet kiki! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) A prior maga látta el őket úti élelemmel. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): élelemadag; élelemárus; élelembeszerzés; élelembevitel; élelembőség; élelemellátás; élelemhiány; élelemkészlet; élelempénz; élelemszerzés; élelemszükséglet; élelemtartalék.
