élelmiszer
élelmiszer főnév (rendsz. többes számban)
Általában nyersen v. elkészítve emberi táplálkozásra alkalmas anyag; eledel, eleség, élelem. Gondoskodik az élelmiszerekről. Élelmiszerük fogytán volt. El vagyunk látva élelmiszerrel. || a. Árucikként szereplő ilyen anyag. Az élelmiszerek ára. Élelmiszerekről beszélgettek, különböző beszerzési forrásokról, hol olcsóbb lisztet, burgonyát kapni. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): élelmiszerárak; élelmiszer-árusító; élelmiszer-beszerzés; élelmiszerbolt; élelmiszercsomag; élelmiszer-ellátás; élelmiszer-ellenőrzés; élelmiszer-elosztó; élelmiszer-fejadag; élelmiszer-fölösleg; élelmiszer-fogyasztás; élelmiszergyár; élelmiszer-halmozás; élelmiszer-hamisítás; élelmiszer-hivatal; élelmiszer-kereskedő; élelmiszer-kiutalás; élelmiszerkocsi; élelmiszerkosár; élelmiszer-kóstoló; élelmiszer-központ; élelmiszer-küldemény; élelmiszerosztály; élelmiszerpiac; élelmiszerraktár; élelmiszer-razzia; élelmiszersegítség; élelmiszer-szállítás; élelmiszer-szükséglet; élelmiszer-tartalék; élelmiszerüzem; élelmiszer-vásárlás; élelmiszervonat.
élelmiszeres.
