elérhetetlen
elérhetetlen [e-e-e-e; l-é] melléknév és főnév, (régies, ritka) elérhetlen
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. Távolsága, messzesége miatt nem elérhető <tárgy>. A külső gallyon levő alma elérhetetlen. || a. Olyan <hely>, ahová egyáltalán nem lehet eljutni, v. amelynek vége nem érhető el. Elérhetetlen magasság, messzeség, távolság. Vágyaid elérhetetlen Tartományba vonzanak. (Arany János) Enyém volt … | minden elérhetetlen messzeség, | minden kétségbeejtő veszteség. (Szabó Lőrinc)
2. Olyan <személy>, akinek közelébe sem lehet jutni; megközelíthetetlen. A miniszter az egyszerű emberek számára elérhetetlen volt. || a. (átvitt értelemben) Olyan <nő>, akivel nem lehet bizalmasabb kapcsolatot teremteni. Reszketve nézem őt, a régi Hannát, az elérhetetlent és szentet. (Karinthy Frigyes)
3. (átvitt értelemben) Vkinek erejét, képességeit felülmúló, meg nem valósítható <elgondolás, elképzelés>. Elérhetetlen álom. Egy … elérhetlen cél után fárad. (Eötvös József) Örökké elérhetetlen, reménytelen vágy marad számomra, hogy anyanyelvemen kívül még csak dadogjak is más nyelven. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Elérhetetlen (I. 3) dolog. Az elérhetetlen után vágyakozik. Nem ismer elérhetetlent. Szeretem … Az elérhetetlent, ki se mondhatókat. (Arany János)
elérhetetlenség.
