éleszt
éleszt [e] tárgyas ige -ett, élesszen [ë, e-ë]; -eni [e]
1. <Embert> öntudatlan állapotából igyekszik magához téríteni. Az ájult nőt ecetes ruhával élesztették. Vigasztaló szóval, kávéval éleszték. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben, régies) <Testet, testrészt> üdít, frissít, elevenít. Testet éleszt és táplál a | Lakoma, | De ami a lelket adja, | Az bora. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka) Éleszt vmit: vmely virág hervadt állapotát igyekszik megszüntetni. Két napig élesztette a fonnyadt muskátlit.
2. <Tüzet> szít, lángra lobbantani igyekszik. A tüzet éleszti. Könnyű … Lappangó parázsból nagy tüzet élesztni. (Arany János)
3. (elavult) Keleszt.
4. (átvitt értelemben, választékos) <Hangulatot, érzelmet> megmaradni segít v. fokoz, elevenebbé tesz. Vkinek a kedvét éleszti; a reményét éleszti. Kedved a jó bor Jobban éleszti. (Kölcsey Ferenc) || a. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Éleszt vkit: tartalmat, célt ad az életének. Az a remény éleszti, hogy … A győzelem hite éleszti.
Igekötős igék: feléleszt; megéleszt; újjáéleszt.
élesztett.
