élet
élet [e] főnév -et [ë] v. (régies) éltet [e v. ë], -e [e] v. (régies) élte [e] (rendsz. csak egyes számban)
I. Általában a létezésnek vmely formája.
1. A létezésnek az a tevékeny formája, melyet kül. az anyagcsere, a növekedés és a szaporodás jellemez: emberi, állati v. növényi lét. Az élet anyagi, kémiai feltételei. Az élet keletkezése, fejlődése, jelenségei, törvényei; ® lappangó élet; szerves élet. A Holdon nincs élet. A jeges tenger hófedett partjain alig teng az élet. (Jókai Mór) Szemünkben ez az aggastyán a vak gyűlöletnek, a vérengző vágynak megtestesülése volt, aki … elfelejtette már azt is, hogy élet van a világon és csak pusztítani akar a pusztításért. (Kuncz Aladár)
2. (átvitt értelemben) Lét, létezés. (vallásügy) A halál utáni v. túlvilági élet; ® átszenderül a másik életbe v. életre; életre ® ébred. Mintha e nyolcszázéves kolostor lelke … testet öltött volna benne s ő olyan messzi világba nézne, ahol élet és halál … között a határvonalak rég elmosódtak. (Kuncz Aladár) || a. Az élet fája: a) (vallásügy) paradicsombeli fa, amelyen az örök életet adó gyümölcs terem. Én az élet fájából nem ettem. (Madách Imre) b) (népies, költői) életfa (3).
3. A természeti és társadalmi lét valósága; a valóság. Élet után fest; az életből merít; történet az életből. Életben szebb, mint a fényképen. Az életből vette regénye tárgyát. || a. (átvitt értelemben) A gyakorlat, a valóság rendje <az elképzeléssel, elgondolással szemben>. Az élettől elszakadt intézkedések; nem számol az élettel. || b. (átvitt értelemben) Vmely rejtett erőnek hatákonnyá vált formája v. vmely elgondolásnak, elképzelésnek megvalósult volta. Életre ébred; életre ® hív; életre ® hívás; életre ® hoz; életre ® kap; életre ® kel v. ® támad; életre ® pezsdül. [A] Regényhőst életre hozza egy csöp tinta. (Arany János) Bennünk nagyságos erők várnak, Hogy életre ébredjenek. (Ady Endre)
II. Vmely élő szervezetnek, főleg embernek a létezési formája, ill. ennek tartalma.
1. Embernek, állatnak a születéssel kezdődő és a halállal véget érő tevékeny létezési módja, állapota. A puszta élet; élete árán; nincs biztonságban az élete; (jogtudomány) élet elleni bűncselekmény: gyilkosság, emberölés; megszakad élete ® fonala; élete ® párja; vkinek élte ® világa; élet és halál v. élet-halál között ® lebeg; élet-halál kérdése: sorsdöntő kérdés; élet-halál ura: a) joga van halálbüntetést is kiszabni; b) (átvitt értelemben) rendkívül nagy a hatalma; ha ® kedves az élete; (szójárás) egy életem, egy halálom: nem bánom, akármi történik is velem, (mégis megteszem); vkinek az élete forog kockán; élete ® szakad; veszélyben van az élete; élete veszélyeztetésével; az életébe kerül vmi: meghal vmi miatt; életben hagy: nem öl meg; életben marad; életben talál vkit; életben ® van; vkinek az életéért aggódik, remeg; örül az életnek: tele van életörömmel; véget vet vki életének; ® önkezével vet véget életének; ® visszaad vkit az életnek; megment vkit az életnek: megmenti az életét; vkinek v. vminek az életére tör: meg akar ölni vkit, v. meg akar semmisíteni vmit; életre-halálra: a) <harcban, párviadalban> az egyik fél haláláig; b) (átvitt értelemben) a legvégsőkig; ® lemond vkinek az életéről; életet ® ad vkinek; életét ® adja vmiért; életét ® áldozza v. (ritka, régies) életével áldoz vmiért; ® biztosítja életét; vmire ® bízza az életét; életét ® eldobja; ® elhajítja magától az életet; (átvitt értelemben) életét eljátssza: nem ragad meg vmely kedvező alkalmat, és ezzel szerencsétlenné teszi magát; ® elveszi az életét vkinek; életét ® feláldozza vkiért v. vmiért; félti az életét; ® kioltja vkinek az életét; kipusztítja az életet vhol; életét kockáztatja; életét ® köti vmihez; ® megkíméli vkinek az életét; ® megmenti vkinek az életét; ® megtartja vkinek az életét; ® megunja az életét; életet ® ment; életet ® olt; ® összeköti az életét vkivel; az életét veszélyezteti; életét ® veszti; ® visszaadja az életét vkinek; ® megválik az élettől; életével játszik; életével fizet vmiért; életével lakol. Sírjak-e, hogy életemet Jól használni nem tudtam …? (Berzsenyi Dániel) Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. (Petőfi Sándor) [Műtőben.] Szívdobogtató | volt a küzdelem és … megható | az (egyébként nem becsült) életért, | fogyó kinért, nyerhető percekért. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) Olyan állapot, melyben vmely személy élő voltának látható jeleit adja (mozog, lélegzik stb.). Életre ® dörzsöl; életre ® galvanizál vkit; életre ® lehel vkit, vmit; életre ® tér; ® visszahoz vkit az életre; életet ® önt vkibe; életet ® ver vkibe. Asszonyok, segítsetek ezt a lánykát életre teremteni! (Jókai Mór)
2. Az az idő, amely alatt vki élt v. még élni fog. Hosszú, rövid élet; az élet alkonya ¬; az élet hajnalán ¬; az élet dele ¬ v. vki életének dele; élete fogytáig; az élet tavaszán ¬; az élet reggele ¬; élete virágjában; vkinek az élete lefolyik, lepereg; egész életében; életében először; soha életében; egész életére kihat; egész életére szóló; egész életére nyomorék marad; ® örök életére; életét leéli, tölti; életét befejezi, bevégzi; életét ® végzi. Elhull a virág, eliramlik az élet. (Petőfi Sándor) Az életet már megjártam. | Többnyire csak gyalog jártam. (Arany János) Az élet az nagyon rövid, | de, jaj, oly lassan múlik el. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Az az idő, időtartam, ameddig vmely tárgy a rendeltetésének megfelelő formában létezik. Ennek a játéknak se lesz hosszú az élete ennyi gyerek közt. A gőzhajók sem igen tudják, meddig haladnak még. Csak nap-nap az életük. (Tömörkény István) || b. <Csak néhány állandósult szókapcsolatban:> érvény. Életbe lép: vmely hivatalos intézkedés, rendelkezés, rendelet, törvény hatálya, érvénye megkezdődik; életbe léptet; életben van. E rendelet azonnali hatállyal életbe lép. Az új nyugdíjtörvényt a jövő év elején léptetik életbe. Mikor lépett életbe a nyári időszámítás?
3. (birtokos személyraggal) Vkinek minden tudatos cselekedete, egész tevékenysége, munkássága, egész életében (2) tanúsított magatartása. Életének célja; vminek szenteli az életét. Életét a nép szolgálatába állítja. Amit tollával nem tudott bebizonyítani, azt bebizonyította életével. Szép élete volt. A nemes gróf polgári nyilvános életét, politikai szereplését így veszem [= fogom] föl: Hazáját mondhatatlanul szereti. (Kossuth Lajos) || a. Mindaz, ami vkivel születésétől kezdve történt, amit vki átélt; vkinek a pályafutása, sorsa. Vki életének a ® regénye; elmondja az életét. „Az apostol” Szilveszter életét állítja az olvasó elé. Légy tükör, melyből reám néz Egész, egész életem. (Petőfi Sándor)
4. Az a mód, ahogyan vki él; életmód, életforma. Bűnös, erkölcstelen élet; áldozatos, egyhangú, fényűző, független, hányatott élet; ® krajcáros élet; küzdelmes, magános, nyomorúságos élet; falusi, nagyvárosi, paraszti élet; munkás, vidám élet; visszavonult élet; ® vitézi élet; nős, nőtlen élet; vmilyen módon berendezi az életét; vmilyen életet él, folytat; új életet kezd: erkölcsi tekintetben megújul, megváltozik; vhogy, vmilyen körülmények között v. vmiből tengeti az életét. Sanyaru földmüvesi életet folytatunk. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Új föld, új ég, új élet – ez gyógyít meg minket. (Gárdonyi Géza) || a. Vmely személy körülményeinek, sorsának alakulása. Vmely esemény fordulópontot jelent vkinek az életében; maga formálja, irányítja az életét; elpuskázza, elrontja az életét. Élete fordulóponthoz jutott. Be más lenne itt az élet, Ha egy ifjú feleség … (Petőfi Sándor) Jól ismerem azt a dacos boldogságot, melyet anyád egy elhibázott élet árán vett. (Herczeg Ferenc) Csak ment köztük némán, mint a keresztvivő. Vitte az élete nehéz keresztjét. (Móricz Zsigmond)
5. Azoknak a kedvező lehetőségeknek az összessége, amelyek a cselekvő létben az ember számára adódnak. Az életbe vetett hit; még előtte az élet; élvezi az életet. Mit is törődnének a multtal? az élet Előttök vagyon még. (Petőfi Sándor) A világ siet s most kerül dülőre: Érdemesek vagyunk életre s jövőre? (Ady Endre)
III. A természetnek és a társadalomnak tevékenységben, történésben megnyilvánuló léte.
1. A természet és a társadalom emberi sorsot irányító, alakító erőinek összessége. Az élet árja (® ár [2]); az élet könyve ¬; az élet rendje ¬; az élet teljessége ¬; az élet tengerén ¬. Ilyen az élet! Nem ismeri az életet. Az egész élet bennem zihál, Minden mi új, felém üget. (Ady Endre) || a. A társadalmi lét, ill. ennek tevékeny erői <az egyén szempontjából tekintve>; a megélhetéssel, a társadalmi feladatokkal, munkakörrel járó nehézségek, amelyekkel az embernek meg kell küzdenie. Az élet hétköznapjai ®; az élet kitaszítottja ¬; az élet napos ¬ oldala; az élet terhe ¬; vkit ® bevezet az életbe; megviseli az élet; ® kilép az életbe; boldogul, megállja a helyét az életben; megküzd, megvív az élettel; még sokkal ® adósunk az élet. Korán munkára fogta őt az élet. Nem való erre az életre. Lázad hát már az Élet alágyűrtje, | A tanitó, a legrababb magyar? (Ady Endre)
2. Vmely közösségnek tevékenységben megnyilvánuló léte. Családi élet; ® nyilvános élet; társadalmi élet; a párt, a nemzet élete; vmely egyesület, társaság élete; fontos szerepe van szülővárosa életében; (élénk, nagy) ® társadalmi életet él. Vagy lesz új értelmük a magyar igéknek, Vagy marad régiben a bús, magyar élet. (Ady Endre) || a. Vmely nagyobb közösség bizonyos területén folyó tevékenységeinek összessége. Gazdasági, politikai élet; ® irodalmi élet; kulturális, művészeti, színházi, tudományos, zenei élet. Hol színi élet van; jeles … művek állottanak elő [= keletkeztek]. (Vörösmarty Mihály) A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || b. Vmely személy v. közösség tevékenységének, magatartásának megnyilvánulása <vmely sajátos (ösztöni v. szellemi) téren>. Erkölcsi, értelmi élet; ® nemi élet. Hőse érzelmi életét nagy realizmussal ábrázolja az író.
3. A társadalmi tevékenységnek a mozgásban, munkában, szórakozásban való megnyilatkozása. Lüktető, pezsgő élet; az utca élete; ® pezseg az élet; ® zajlik az élet; megbénul az élet; az élet folyik tovább. Nagy élet volt akkor Párizsban! (szójárás) Úgy szép az élet, ha ® zajlik. A zajtól, élettől visszhangzó hegyek … örömmel tölték el a … szívet. (Tolnai Lajos) Ami kis élet van még a Bikán kívül, az részben a „Népkörbe” szorul. (Mikszáth Kálmán) || a. A társadalom fejlődése, haladása. Elmarad az élettől. Lépést akar tartani az élettel.
IV. A tevékeny létnek alapja, forrása, lehetősége.
1. Megélhetés. Olcsóbb lett az élet. Nagyvárosban drágább az élet, mint falun. Ez a foglalkozás könnyű életet biztosít számára.
2. (népies) Gabona. Learatja, behordja az életet. A haszonbérlő úr megtagadta kérésünket … és egy szem életet sem adott. (Jókai Mór) Kerestek … mindennap három-négy véka életet. (Móricz Zsigmond)
V. Az élet jele, jelképe, értelme.
1. (átvitt értelemben) Életkedvet, derűt sugárzó, viruló egészség, ill. az ezzel járó elevenség vkiben. Csupa élet; élettől duzzadó. Nincs benne semmi élet. Szóláshasonlat(ok): olyan, mint az élet: szemmel láthatóan viruló egészségi állapotban van. Csinos kis fattyú volt, csupa tűz, csupa élet. (Mikszáth Kálmán)
2. (művészettörténet, film, színház) Elevenség. Semmi élet nincs a képeiben. A mai játékban … Hubenayné … minden élet nélkül vitte szerepét. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek a legdrágább kincse, mindene. Te vagy az életem. Tudod, hogy ez [a gyermek] az életem! (Jókai Mór) Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. (Ady Endre) || a. Életem: <kedveskedő megszólítás főleg családi kapcsolatban levők és szerelmesek között>.
Szóösszetétel(ek): 1. életakarat; életalap; életanyag; életbiztonság; életbölcselet; életcsömör; életdráma; életdús; életérdek; életeszmény; életfájdalom; életfeladat; életfenntartó; életfolyam; életfonal; életfontosságú; életforrás; életföltétel; életfrissesség; életfunkció; életgerjesztő; életgond; élethelyzet; életideál; életidegen; életidő; életigazság; életinger; életirány; életiskola; életmeghosszabbítás; életmentés; életnívó; életosztó; életóvó; életregény; életsor; életsors; életstílus; életszakasz; életszikra; életszín; életszint; életszomj; életterv; élettörekvés; életundor; életüdv; életvédelem; életvesztés; életzaj; 2. aranyélet; cigányélet; csendélet; diákélet; előélet; emberélet; gyöngyélet; házasélet; hitélet; katonaélet; klubélet; közélet; kultúrélet; legényélet; magánélet; népélet; parasztélet; pártélet; sportélet; világélet.
életes.
