eleven
eleven [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (kissé népies) Olyan <személy, élőlény>, aki, amely még életben van <gyak. a holttal, az élettelennel ellentétben>; élő. Eleven halott ¬; eleven kalendárium ¬; elevenen megéget; elevenen ® megnyúzlak. Eleven halat vásárolt. Eresszenek a csatára … Ha megjövök elevenen, Koszoru lesz a mellemen. (Arany János) Bizonyosnak látszott, hogy eleven lény, mert olykor … mozdulatokat tett a part felé. (Krúdy Gyula) || a. Eleven hús: élő emberi v. állati test izomzata, védő bőrréteg nélkül. Vmi vkinek az eleven húsába ¬ vág. [A doktor keze] az eleven húst oly biztosan vagdalta, mint mi a dinnyét. (Vas Gereben) || b. Eleven seb: nyitott, még be nem gyógyuló seb. Talpok a kőúttól ég eleven sebben. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Eleven parázs: még tüzes, nem hamvadó parázs. || d. (átvitt értelemben) Eleven szikra: egyhamar el nem hamvadó sz., amely még gyújtani képes. || e. Ültetett, bokrokból, cserjékből álló <kerítés>. Eleven kerítés, sövény.
2. Élénk, mozgékony <személy>. Eleven gyermek; eleven kis asszonyka; eleven ördög: nagyon élénk, mozgékony, pajkos gyerek v. fiatal nő. Szóláshasonlat(ok): Eleven, mint a ® csík; eleven, mint a ® kéneső. Olyan fürge, olyan eleven lett az ötven forint szóra, mint az orsó. (Mikszáth Kálmán) A nagyobbik kisleány már tizenhat múlt, eleven, barna fruska. (Kaffka Margit) || a. Frissen működő <lelki tevékenység, képesség>. Eleven emlékezet, képzelet, képzelőerő; eleven eszű. || b. Frissen megnyilvánuló, el nem halványuló, ill. könnyen felidézhető <érzés, emlék>. Ennek a nyárnak az emléke … elevenen megmaradt bennem mindig. (Kaffka Margit) A levélben érzései olyan elevenen szólaltak meg, mintha tegnap szakadtam volna ki karjaiból. (Kuncz Aladár) || c. Mozgalmas, lendületes <élet, tevékenység>. Az utca eleven élete. No de áll az ifjak eleven játéka … (Arany János) A … szökőkút körül eleven élet rajzott. (Hunyady Sándor) || d. (tudományos, régies) Eleven erő: mozgási (kinetikus) energia. || e. (elavult) Eleven ezüst: higany. || f. (népies, régies) Eleven kéneső: a) higany; b) mozgékony, pajkos gyerek; eleven ördög.
3. A valóságban tapasztalható, érzékelhető, valóságos. Eleven valóság; eleven cáfolat.
4. (ritka) Eleven föld: emberi kéztől, eszköztől érintetlen f. <ellentétben a megmunkálttal>.
5. (műszaki nyelv) Eleven iszap: tisztító folyamaton átment, szennyvíztisztításra alkalmas i.
II. főnév -t, -ek [ë], -e [e] v. -je [e]
1. (régies) Élőlény, rendsz. személy. Elevenek és holtak. Vedd le … a süvegedet, fiam … Halottak faluja ez, nem eleveneké. (Gárdonyi Géza)
2. Eleven hús. Vkinek az elevenjébe szúr, vág. A kést kivonta sebéből, megmérte, meddig volt elevenjébe ütve. (Jókai Mór) || a. (rendsz. 3. személyű birtokos személyraggal) Titkolt érzés, vágy, szenvedély, esetleg bűn, amelynek megemlítése, a rá való célzás kellemetlenül, fájón hat. Vkinek az elevenje: érzékeny pontja; az elevenjébe ® vág; elevenig hat: mélyen érint, fájó pontot talál; elevenjére ® tapint vkinek. Mindenkinek odatalál az elevenjére. (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): szép, mint az eleven kép ¬. Szólás(ok): Ld.: holt.
Szóösszetétel(ek): 1. eleven-holt; elevenkék; elevenpiros; elevensárga; elevenzöld; 2. holteleven.
elevenedik; elevenít; elevenke; elevenül.
