elfehéredik
elfehéredik tárgyatlan ige, (népies, régies) elfejéredik
<Személy, arc, ajak> feltűnően elsápad. Amikor meghallotta a rossz hírt, elfehéredett. A beteg hol hidegben, hol forróságban kezdett lenni; hol elsárgódott [= elsárgult], hol elfejéredett. (Mikes Kelemen) Szent isten, sikoltott fel Apolka, elfehéredve, maga az, Péter bácsi? (Mikszáth Kálmán) Rabló! – sikoltott az ijedős Anna. – Dehogy is – szólt a főbíró, de elfehéredett ő is. (Krúdy Gyula)
elfehéredés; elfehéredett; elfehéredő.
