elfogad
elfogad tárgyas ige
1. <Felkínált v. ajándékul szánt dolgot> átvesz és sajátjaként megtart, nem utasít vissza. Elfogadja a kenyeret. Elfogadta a pénzt. Nem fogad el senkitől ajándékot. Ezt elfogadnám!: ez nekem nagyon tetszik. Az üdülőbe való beutalást, ingyenjegyet, kölcsönt, anyagi segítséget elfogadja. Öcséd örökségét, jól van, elfogadom. (Arany János) Elfogadja a kegyelemkenyeret attól a … vén panamistától, aki őt olyan csúnyán lefőzte. (Ambrus Zoltán) || a. Elfogadja vkinek a karját: <nő> vkinek udvariasságból felajánlott, segítségül feléje nyújtott karjába a magáét belefűzi. Irén … elfogadja Bankó karját. (Csiky Gergely)
2. <Váltót> úgy ír alá, hogy ezzel az aláírásával a váltó kifizetését magára vállalja.
3. (iskolai) <Vkinek felkészültségét> megfelelőnek ítéli. Feleletét elfogadom. Szakdolgozatát, diplomatervét elfogadták. || a. <Tudományos v. művészi alkotást> sikerültnek tart, és hajlandó kinyomatni, előadni, kiállítani. Az igazgató elfogadta a darabot. A zsűri elfogadta a képet.
4. (hivatalos) <Bizonyítványt, okiratot> igazoló erejűnek v. érvényesnek ismer el, esetleg átvesz. A lakbizonylatot nem fogadják el igazolásnak. Külföldi diplomát nem fogadnak el. Hosszabb mulasztás igazolására csak orvosi bizonyítványt fogadnak el.
5. <Olyasmit, amit vki mond, állít,> igaznak ismer el. ® Készpénznek fogad el vmit. Ha elfogadjuk ezt az állítást, akkor … Vallomását, igazoló jelentését elfogadták. Romlatlan, egészséges természetem … nem fogadta el ezeket a tanokat soha. (Kosztolányi Dezső) || a. <Mentséget, mentegetőzést> hajlandó tudomásul venni és igaznak tekinteni. Mentségül fogad el vmit. A jó asszonyság elfogadta mentségemet. (Jókai Mór)
6. <Ajánlatot> egyetértésével magára nézve érvényesnek ismer el; beleegyezik. A legkedvezőbb ajánlatot fogadta el. A (verseny)feltételeket elfogadjuk. Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát | Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát … ” (Petőfi Sándor) A németek … olyan helyzetben vannak, hogy az ellenségeskedések megszüntetését bármily feltétel mellett is el kell fogadniok. (Kuncz Aladár) || a. (hivatalos) <Testület, gyűlés v. ennek egy v. több tagja vmely előterjesztett javaslatot, indítványt> magáévá tesz, hozzájárulásával támogat, megvalósítását, életbeléptetését helyesli, és ezt – rendsz. szavazatával – kifejezi. A közgyűlés elfogadta a költségvetést. Az elnök nem fogadta el az indítványt. A programot egyhangúlag elfogadták. A kongresszus a napirendi (ügyrendi) javaslatot egyhangúlag elfogadta. A javaslatot elfogadom. Az országgyűlés óriási többséggel fogadta el a … törvényjavaslatot. (Jókai Mór) || b. (hivatalos) <Lemondást arra illetékes személy v. testület> tudomásul vesz és beleegyezik abba, hogy az illető az állását v. tisztségét saját elhatározásából letegye. A gyarmatügyi miniszter lemondását elfogadták. A választmány elfogadta a főtitkár lemondását.
7. <Helyzetet> tudomásul véve belenyugszik, nem kíván rajta változtatni, ellene küzdeni. Nem tehetett mást, elfogadta a kész helyzetet. || a. (játék) <Tétet a játékvezető v. bankár> érvényesnek ismer el.
8. Elfogad vmit: vmely állásra, tisztségre való jelölését, kinevezését tudomásul veszi, és annak megfelelően jár el. A (felajánlott) állást, áthelyezést, megbízatást, kinevezést elfogadja.
9. (régies) <Köszönést> tudomásul vesz és viszonoz; fogad (III. 1). Nem fogadta el a köszönésemet. Bátor voltam nehányszor köszönteni, s azt nem tetszett elfogadni. (Tolnai Lajos)
10. <Nyílt v. burkolt kihívást (2, 3)> tudomásul vesz, és jelzi, hogy kész a kihívóval megküzdeni. Bántóan viselkednek, de mi elfogadjuk a kihívást. || a. <Versenykihívást> tudomásul vesz, és azt válaszolja, hogy hajlandó annak eleget tenni. Csapatunk elfogadta a kihívást egy barátságos mérkőzésre. || b. (kissé régies, választékos) Elfogadja az ütközetet, a csatát: hajlandónak mutatkozik megütközni, küzdelembe bocsátkozni. A római császár derékhadait vette űzőbe, de azok nem fogadtak el csatát. (Jókai Mór)
11. (kereskedelem) <Megbízást> tudomásul vesz, és hajlandó aszerint eljárni; teljesítését üzletszerűen vállalja. Több megbízást egyelőre nem tudnak elfogadni.
12. <Meghívást> tudomásul vesz, és ígéri, hogy a meghívó által meghatározott helyen, időben és célból meg fog jelenni.
13. <Tanácsot, bírálatot, kritikát> hajlandó követni; megfogad. Elfogadja a bírálatot, a kritikát, a bölcs tanácsot. Mind igen jó; de elfogadják-e bohókás tanácsodat? (Vörösmarty Mihály)
14. (régies) <Személyt> fogad (I. 7). Ekkép űlök szörnyü méltósággal, S elfogadom kegyelmesen itt … Országomnak jobbágy népeit. (Petőfi Sándor) [A fiú] itt eljött egyszer – de az öreg őt sem fogadta el. (Mikszáth Kálmán)
elfogadás; elfogadgat; elfogadhatatlan; elfogadtat.
