elfogy
elfogy tárgyatlan ige
1. <Anyag> addig v. olyan mértékben fogy, hogy nem marad belőle semmi. Vmi elfogy vkinek a ® kezén. Elfogyott a kenyerünk. Nemsokára elfogy a zsírunk. A kolbász is elfogy, akármilyen hosszú. (Arany János) Elfogy a sajt és éhen veszünk. (Madách Imre) Megint reggelig fogja égetni a petróleumot, melyből naponta egy fél liter fogy el. (Babits Mihály) || a. <Csoport> létszámában egyre fogyva, végül megszűnik (szervezett) összetartozása. Elfogyott a csapat szurkolótábora. Elfogytak barátai, katonái. Kossuth Lajos azt üzente, Elfogyott a regimentje. (népköltés) || b. (ritka, költői) <Több összetartozó személy> egyenként meghal, míg nagyon kevés v. egy sem marad közülük életben. Fiaim a harcban, kedves unokáim | Elfogytak előttem, Bendeguz csatáin. (Arany János) Ugy elfogy a magyar, Mintha nem lett volna. (Ady Endre) || c. (ritka, irodalmi nyelvben) <Hold> végére ér annak az időszaknak, amelynek során a Földről látható része fokozatosan csökken. Petőfi születésnapjától a szabad sajtó születésnapjáig háromszor fogy el a hold. (Jókai Mór) A mesejáték véget ért örökre, Nem zeng az erdő, elfogyott a hold. (Juhász Gyula) || d. (ritka, költői) <Időszak, út> véget ér. Süllyedek! nyujtsd karjaidat, Míg el nem fogy életem. (Berzsenyi Dániel) A kard … tied lészen Mielőtt e szent év elfogyna egészen. (Arany János) Száz út végén nem vettem észre, Hogy már minden utam elfogyott. (Ady Endre)
2. <Áru, jegy, sajtótermék> elkel. Akármennyit hozat belőle az árusító üzlet, mind elfogy. Elfogyott az utolsó darabig. Az egész példányszám elfogyott.
3. <Testi v. erkölcsi erő, mondanivaló> teljesen kimerül, elhasználódik. Elfogy a bizalma, az ereje, a kitartása; elfogy a ® türelme. Midőn elfogy a théma … odaszól Darányihoz: – Nácikám, állíts valamit! (Mikszáth Kálmán) Pénzem nincs, hitem elinalt, Erőm elfogyott, meghalok. (Ady Endre)
Szólás(ok): ld. cérna.
elfogyás; elfogyhatatlan; elfogyó; elfogyott.
