elgázol
elgázol ige
1. tárgyas <Gyorsan mozgó állat v. jármű, ill. az ezen ülő v. ezt vezető személy, útjában levő embert v. állatot> földre dönt, és áthaladva rajta összezúzza. Elgázolta az autó, a kocsi, a villamos, a vonat. Elgázolták a lovak. Ez a sofőr gázolta el a kis gyereket. Egyik kocáját elgázolta a kerék. (Jókai Mór) De az autót frissen, fürgén Ha nem is töfföl [= kürtöl], kikerülném. | Hisz ha valahogy elgázolna, Hiába mentem én a boltba. (József Attila)
2. tárgyas (irodalmi nyelvben, régies) Legázol (1–2). Elgázolnátok Azt a cudar népet, csak felé futnátok. (Arany János) Ott verekedett két ellenséges lovasdandár, s úgy elgázolta a mezőt, hogy még most is kopár bele. (Jókai Mór)
3. tárgyatlan (ritka) Vmely távolságot gázolva (1–2) megtesz. Messzire el kellett gázolnom a süppedékben. (Jókai Mór)
elgázolás; elgázoló; elgázolt.
