elhagy
elhagy tárgyas ige, (jelentő mód jelen egyes szám 3. személyben, régies, népies) elhágy
I. Megválik vkitől, vmitől, megszakítja vele a kapcsolatot.
1. Elhagy vkit, vmit: eltávozva megválik, elszakad vkitől, vmitől. Vidékre költözött, elhagyta szüleit. Nyugatra ment, elhagyta javait. A vándormadarak ősszel elhagyják hazánkat. Tomori! büszke vezér! mért hagytad el érseki széked; Nem halt volna hazánk dísze, virága veled. (Kisfaludy Károly) Az én sohajom is Ott jár galambomnál … Miatta elhagytam Jó öreg anyámat. (Petőfi Sándor) „Majd csak elhagy e madár is – nem lesz reggel nyoma sem!” | – Szólt a Holló: „Sohasem.” (Babits Mihály–Poe-fordítás) || a. (választékos) Elhagy vmit: eltávozik vmely helyről; kimegy vmely zárt(nak tekintett) térből, helyiségből. Elhagyja az ágyat: betegsége után felkel, már nem fekvő beteg; elhagyja a helyét; elhagyja a kórházat; elhagyja az országot; elhagyja a színteret; elhagyja a szobát, a termet. Utolsónak hagyta el a nézőteret. Azonnal hagyja el a házat! A hajó elhagyta a kikötőt. A vonat elhagyta a pályaudvart. Dideregve hagytam el a haldoklók kamaráját. (Kuncz Aladár) Fehér szakállát birizgálva topogott percekig, aztán legyintett és végképpen elhagyta az épületet. (Karinthy Frigyes) || b. <Foglalkozási v. munkahelyet> nem látogat tovább, megválik tőle. Elhagyja az iskolát. Elhagyta régi munkahelyét. A mai fiatalság alig hogy elhagyja az iskola padjait, máris jó elhelyezkedést talál a termelő munkában. (Nagy Lajos) || c. Elhagy vmely utat: nem halad tovább vmely úton, amelyen eddig haladt, hanem más irányba, más útra tér. Elhagyta az országutat, és egy gyalogösvényre tért. Elhagyta a kitaposott útat. || d. Elhagyja a medrét: <folyó> a) (földrajz) régi medre helyett új medret váj magának, és abban kezd folyni; b) (ritka) kilép a medréből; kiárad. || e. (tudományos, választékos) Vmi elhagy vmit: vmely anyag, rendsz. szabályos útja során kikerül, kijut vmely helyről, szerv(ezet)ből. A táplálék elhagyja az emésztőcsatornát, a gyomrot, a szervezetet, a vékonybelet; a vizelet elhagyja a húgyhólyagot. || f. (választékos) Vmi elhagyja ajkát: vmely hang v. szó elhangzik a szájából. Kiáltás hagyta el ajkát. Nehezen akarja a szó elhagyni ajkamat. (Csiky Gergely)
2. Elhagy vkit, vmit: <személy> személyes kapcsolatot, közösségi viszonyt hűtlenül megszakítva megválik, elpártol vkitől, vmitől. Elhagyja a menyasszonyát. Elhagytalak, galambom, El – s ah! talán örökre. (Csokonai Vitéz Mihály) S rá bírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? (Petőfi Sándor) Elhagytuk az Istent, elpártoltunk tőle. (Arany János) A nagybátyámat elhagyta a felesége, … megszökött valami gyárossal. (Kosztolányi Dezső) || a. <Elvet, álláspontot> nem követ, nem tart tovább. Elhagyta eddigi merev álláspontját.
3. <Személyt, intézményt> nem segít, nem támogat, ill. nem vigasztal tovább; gyámolítás nélkül hagy. Ne hagyjuk el a szegény árvákat! Áldott magánosság, jövel! … | Ha mások elhagyának is, ne hagyj el. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh! irgalom atyja, ne hagyj el. (Arany János) || a. <Kezelésre szoruló dolgot> elhanyagol, rendetlenségben hagy. Elhagyja a gazdaságát; elhagyja a jószágot. Nekiadtam magam az italnak, elhagytam a gazdaságom, fölfordult az egész házam. (Jókai Mór)
4. Elhagyja magát: a) külső megjelenésével nem törődik; elhanyagolja magát. Ne hagyd el magad, járj tisztességesen! b) baját, betegségét v. a nehézségeket a kelleténél nagyobbnak látva nem igyekszik segíteni magán; bajában, bánatában tehetetlenné válik; elcsügged. Nehezen gyógyul, mert nagyon elhagyja magát. Boldogtalan: bánatában hagyta így el magát. (Petőfi Sándor) Ne hagyja el magát, galambom. Katonadolog az egész. (Mikszáth Kálmán)
5. <Szokásos cselekvést> nem végez, nem csinál tovább; leszokik, lemond róla, abbahagyja. Elhagyja a dohányzást, az ivást. Ki mihez szokott, azt nehezen hagyja el. Hagyd el eddigi Szokásid. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
6. <Éppen folyó cselekvést, beszédet> abbahagy, ill. félbehagy. Az alvó végre elhagyta a horkolást. Ott hagyta el a ® szót, hogy … Ott folytatta a mesélést, ahol tegnap elhagyta. Te cifra kis madár, Miért hagyád el már … Érzékeny éneked. (Bacsányi János) Hadd látom. Nincs behajtva a levél, | Hol elhagyám az olvasást? (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Hol is hagytam csak el! Izé, izé … hebegé zavartan. (Mikszáth Kálmán) || a. Elhagy vmit: nem beszél többet róla. Hagyd el! elhagyta ezt a témát, és másról kezdett beszélni. Hagyd el, hagyd el, oh uram … ne mondd! (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Hagyd el: a többiek se különbek. (Kosztolányi Dezső)
7. <Szövegből, műsorból, tervezett cselekvések sorozatából egy v. több részt> nem vesz sorra, nem mutat be, nem csinál meg; mellőz. Ezt a részt elhagyjuk. A szavalatot és az utolsó számot elhagyták. Elhagytam a részleteket. Ebben a hidegben elhagyjuk a sétát. Azt javasolta, hogy hagyják el máról a látogatást. (Tolnai Lajos) || a. Elhagy vmit (vhonnan): vmely írott jelet töröl az összefüggésből, a szövegből, v. nélküle írja le a szóban forgó szövegrészt, kifejezést. Elhagyja a zárójeleket. Hagyd el az ékezetet róla!
8. <Tárgyat> vhol – gyak. ismeretlen helyen letéve s róla megfeledkezve – elveszít. Elhagyja az esernyőjét. Elhagyta az irattáskáját, de megkerült. Már megint elhagytad a késedet! || a. (ritka) Szándékosan veszni hagy, elszór vmit. A menekülő katonák elhagyták még a fegyvereiket is.
9. Elhagyja a színét: <tárgy, főleg kelme> elveszti a színét, megfakul; színét hagyja.
10. Vmi elhagy vkit: vmely tulajdonság, körülmény, képesség, mely eddig megvolt benne v. neki, nincs meg tovább, v. nincs meg, amikor kellene. Elhagyta a bátorsága, az ereje, a hidegvére; elhagyta a szerencséje; elhagyja a türelem; ® ügyesség, ne hagyj el. Érzem; e kétségbe Volt erőm elhágy. (Csokonai Vitéz Mihály) Beszélni vágyott s elhagyá a hang. (Petőfi Sándor) Az öreg urat is elhagyta tréfálkozási hajlama. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka) Elhagy vkit: <vmely folyamat> vkiben abbamarad, elmúlik, megszűnik. Őt szeretem, Míg el nem hagy lélekzetem. (Vörösmarty Mihály) Ez az éjszaka ölt meg. Azóta el nem hagyott a köhögés. (Mikszáth Kálmán)
11. (ritka, régies) Otthagyva v. hátrahagyva odaad vmit. Nekem elhagyta a bundáját. (Jókai Mór) El se élték jövedelmüket, el se játszották. Hanem odaadták, elhagyták rokonaiknak. (Eötvös Károly)
II. Túljut vmin.
1. Elhagy vmit: menet közben tovább jut vmely helynél; túljut rajta. Autónk elhagyta már Győrt is. A vonat réges-rég elhagyta a gyékényesi állomást s teljes sebességgel vágtatott. (Kosztolányi Dezső) A töltésről letérnek, elhagyják a szemesi határt, tarlók, kukoricák és … szőlők közt vezet a süppedékes út. (Nagy Lajos) || a. Elhagy vkit, vmit: menet, futás, verseny közben gyorsabban halad vkinél, vminél, és így eléje kerül, megelőzi. Két embert elhagyott. Sebes futással elhagyták a többieket. Egy esélytelen ló a célban elhagyta a favoritot. Sarkantyúzd paripádat, Mert elérünk, elhagyunk! (Petőfi Sándor) Szeldeli a hullámokat, versenyez a regattákkal, elhagyja a bécsi gőzhajót, röpül a víz sistergő taraján, előre-előre. (Kosztolányi Dezső)
2. (átvitt értelemben, ritka) Elhagy vmely kort: túljut vmely koron; idősebb lesz vmely kornál. Aki már elhagyta az ötvenet, az higgadtabban gondolkozik. E nagy könyvbe fel van jegyezve sorjába Minden dámák neve …, Akik már tizenkét esztendőt elhagytak. (Csokonai Vitéz Mihály)
3. (átvitt értelemben) <Személy> felülmúl, túlszárnyal vkit. Ő is annyit dolgozik, mint én, de most el akarom hagyni.
elhagyandó; elhagyható; elhagyó; elhagyogat.
