elhagyatott
elhagyatott melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek nincsenek hozzátartozói, barátai, jóakarói, aki magára maradt. Elhagyatott árva; szegény, öreg, elhagyatott ember. Tudja, hogy nem egészen elhagyatott a végtelen világ végtelenül nagy éjszakájában. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Az ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcs. <állapot, helyzet>. Óh mily szegényesen volt öltözve, mily elhagyatott állapotban. (Tolnai Lajos)
3. Néptelen, lakatlan, puszta. A vidék elhagyatottnak látszott. Vad, elhagyatott szigeten épült citadellába vannak … bezárva az internáltak. (Kuncz Aladár) || a. Lakatlan házhoz tartozó és ezért gondozatlan. Elhagyatott kert, udvar.
elhagyatottság.
