elhisz
elhisz tárgyas ige
1. <Állítást, közlést> igaznak fogad el. Nem hiszem el. A felét sem hiszem el annak, amit mondasz. Elhittük a hírt az utolsó betűig. Akármit mond, mindent elhisz neki. (szójárás) Csak legyen, aki elhiszi: ez igen valószínűtlen; ennek nemigen lehet hitelt adni. Hogy nem szeretsz, … mostan ha Nem mondod is, elhiszem én. (Petőfi Sándor) Azért kellett Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek elhitték Vilmos császárnak …, hogy meg fogják hódítani a világot. (Móra Ferenc) || a. (bizalmas) <Állítás erősítésére, nyomatékosításra.> Hidd el, én is megbántam, amit mondtam. Minden tőlem telhetőt megtettem, elhihetitek. Tessék elhinni, nem szívesen mentem oda. A test szépségét, Hidd el, csak úgy imádom, Ha a szép lélek épségét Tiszta kebelbe látom. (Berzsenyi Dániel) Szép versei vannak? – Hm. Elhiszem azt. (Jókai Mór) || b. (ritka, választékos) Gondol, elképzel. Nem hittem volna el, hogy erre képes. Hogy ezt szemünkbe … kimondja, Sohse hittem volna el. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. (népies) Elhiszi magát: sokat hisz magáról, elbizakodik. Nagyon elhitte magát ez a gyerek.
3. (tájszó) Elhiszem: bizonyára, azt hiszem, valószínűleg. Kire harangoznak [= kinek a halálára]? – A vén Petrásnéra – elhiszem. (Tolnai Lajos)
elhivés; elhivő; elhitt.
