elhunyt
elhunyt melléknév és főnév
I. melléknév
1. (választékos) Meghalt, halott. Elhunyt atyám emléke; elhunyt őseink. Aztán csapatonkint hazafelé térnek, Emlegetve dolgát az elhunyt vitéznek. (Arany János) Imrus planétákkal és elhunyt költőkkel társalgott éjszaka. (Babits Mihály)
2. (költői, régies) Olyan, ami elmúlt, eltűnt, kialudt. Néztem … Régi elhúnyt idők homályos titkába. (Arany János)
II. főnév -at (választékos) Elhunyt személy. Az elhunyt hozzátartozói; az elhunyt emlékére. Az elhunytat holnap temetik. Szokás néhol az ifjan elhunytnak koporsóját zöld színre festeni. (Arany János) Édesapánk vagy valamelyik kedves elhunytunk sírjára is meg kellett esküdnünk, hogy hallgatni fogunk. (Kosztolányi Dezső)
