elindít
elindít [l-i] tárgyas ige
1. <Járművet> mozgásba hoz, megindít, <teherhúzó állatot> indulásra bír, kényszerít. Elindítja az autót, a lovakat, a mozdonyt.
2. Elindít vkit, vmit: jelt ad vkinek, vminek az elindulására. Elindítja a futókat, a menetet. A forgalmista elindítja a vonatot. Két dereglyét legénységgel megrakva elindíta a part felé. (Jókai Mór)
3. Vmilyen meghagyással útnak indít, elküld vkit vhová. Elindítja a követeket, a sereget. Értésűl adta Bence a fiúnak, Magát anyja miatt sohse adja búnak … „Nem is egyébiránt indított el engem | Fölkeresni téged, Miklós, édes lelkem, | Hanem hogy legyek hű ápoló cseléded … ” (Arany János)
4. <Gépet, gépezetet> működésbe hoz; megindít. Elindítja a motort, az órát, a szellőztetőt.
5. (sport, kissé választékos) Elindítja a labdát, a korongot: <az első dobással, rúgással, ütéssel> megkezdi a játékot, a játéknak egy menetét.
6. (átvitt értelemben) <Mozgalmat, munkát, tevékenységet> szándékosan elkezd; megindít. Nagyszabású akciót indítottak el. Elindították az új tanfolyamot. || a. (átvitt értelemben) <Vmely folyamatot, történést> cselekedetével, szavával szándékosan v. szándéktalanul előidéz. Ő indította el ezt az egész bonyodalmat. || b. (átvitt értelemben) Elindít vmit: azzal a szándékkal mond, tesz vmit, hogy azt továbbadják, terjesszék. Elindít egy jelszót, választáskor egy nevet. Ki indította el ezt a pletykát?
elindítás; elindítható; elindító; elindított; elindíttat.
