elismert
elismert [l-i] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <személy>, akit tehetsége v. munkássága alapján a közvélemény v. egy szűkebb szakmai kör elismer, nagyra tart, becsül, értékel. Elismert író, szaktekintély, színházi rendező. A régészet elismert tudósa volt. Országosan elismert, koszorús írókról nagy társaságokban a lehető legtiszteletlenebbül nyilatkoztam. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <cselekvés, magatartás, képesség, jellembeli sajátság>, amelyet mindenki tudomásul vesz, senki sem von kétségbe. Elismert tudású szakember; elismert érdem, hiba, szorgalom, tehetség. [A jövevény] beszélt nekem, az én elismert nagylelkűségemről. (Jókai Mór)
3. Jogosnak minősített, vki számára biztosított. A lelkiismereti szabadság minden polgárnak elismert joga. Törvényesen elismert szervek. || a. (történettudomány) Elismert vallásfelekezet: a bevett vallásfelekezeteknél kevesebb jogú és szigorúbb állami felügyelet alatt álló, de az államhatalom védelmét élvező vallásfelekezet. Elismert vallásfelekezet volt a baptista, a mohamedán.
elismertség.
