elismervény
elismervény [e-e; l-i] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Kölcsönadott v. letétbe helyezett tárgy(ak), megőrzésre átvett vagyoni érték(ek) átvételét, ill. vmely szolgáltatás megtörténtét igazoló irat, amelyet az átvevő igazolásul aláír. Átvételi elismervény; elismervény ellenében kiad vmit; elismervényt állít ki. A jobbágy a ledolgozott robotról legtöbbször elismervényt sem kapott. Atyja halála óráján nekem átadta … pénzét. Hogy mennyi volt az, meglátja ön az átvevő hadparancsnok [= csapatparancsnok] elismervényéből. (Jókai Mór) a) (jogtudomány) A hitelező nyilatkozata arról, hogy az adós a tartozását vagy ennek egy részét neki lerótta.
