eljegyzés
eljegyzés [eljegyzés v. eljedzés] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az a gyak. vendégséggel egybekötött ünnepélyes aktus, amellyel az egybekelni óhajtó férfi és nő házassági szándékát – rendsz. jegygyűrű felhúzásával – kinyilvánítja. Virágot vitt menyasszonyának az eljegyzésre. Eljegyzésekor szép ajándékot kapott. Nagy eljegyzést csaptak. Karácsonykor otthon lesz, s egy fiatal kolozsvári lánnyal eljegyzést tart. (Kuncz Aladár)
2. <Csak néhány szókapcsolatban:> férfinak és nőnek az a megállapodása, hogy rendsz. rövidebb időn belül házasságot kötnek. Felbomlott, visszament az eljegyzés; felbontották az eljegyzést.
eljegyzési.
