elkapkod
elkapkod tárgyas ige
1. <Több mozgó dolgot v. több darabból egyet-egyet> egymás után elkap. A kutya elkapkodja a legyeket. A levegőben elkapkodták a röpcédulákat. || a. <Egy tárgyat> ismételten többször elkap. Egyet jár nyugtalanul szobáján végig, egy … emlékpénzt hajigálva s tenyerével elkapkodva. (Jókai Mór)
2. <Sok v. több kisebb-nagyobb dolgot, tárgyat> darabonként mohón, gyorsan, egymás után kapkodva elvesz vhonnan. Elkapkodja a gyümölcsöt a tálból. || a. (bizalmas) <Sok ember vmely árucikket> rövid idő alatt felvásárol. Az új könyveket elkapkodták. [A lapot] az újságárusítók csakhamar elkapkodták az utolsó példányig. (Herczeg Ferenc) || b. (átvitt értelemben, ritka) <Hírt, gondolatot, mondást> felületesen, kíváncsian magába szed és felhasznál, mielőtt más vki felhasználná. Novellában … azt várná tőlem minden jóízlésű olvasó, hogy kapkodjam el a vezércikkíró elől az ő pompás mondásait. (Mikszáth Kálmán)
3. <Testrészt> hirtelen fenyegető veszély láttára és sérülés elkerülése végett ismételten elkap. Elkapkodja a fejét, kezét, lábát, az ujját.
4. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Dolgot, munkát> pontatlanul, felületesen végez; összecsap.
elkapkodás; elkapkodó; elkapkodott.
