elképed
elképed [e-e] tárgyatlan ige -t, -jen [ë]
1. Vmin nagyon meglepődik, szerfölött elcsodálkozik. Elképedt (rajta), amikor meghallotta. Micsoda látvány ez! – Toldi csak elképed. (Arany János)
2. <Vmely kellemetlen v. megbotránkoztató dolgon> nagyon, módfelett megdöbben, megütközik. Egészen elképedt, hogy a fiú miket mondott. Egészen elképedt, mikor a levelet olvasta. A gondnok felesége elképedve becsapta az ablakot. (Gelléri Andor Endre)
elképedés; elképedő; elképedt.
