elképzel
elképzel tárgyas ige
1. <Még nem tapasztalt, érzékelt jelenséget eddigi képzetei alapján> rendsz. hosszasan v. alaposan elgondol, megalkot, maga elé képzel. Nem így v. nem ilyennek képzeltem el. Szebbnek képzelte el. A jövőt úgy képzelte el, hogy … Elképzeltem egy nagy kastélyt szép parkkal, de a valóságban tanyát találtam. Tarsolyában sok gyöngy vala | Rózsájának számára; | … elképzelé, Mint illik majd nyakára. (Kisfaludy Sándor) Elképzelte, hogy mi jöhet ez után? Sok év … börtön … homályos alvilága. (Hunyady Sándor) || a. Emlékezetből, tapasztalatból képzeletben maga elé állít, megalkot vkit, vmit. Képzelj el egy hidat, ennek a hídnak van … Csak egy „zöld bécsi kocsmát” lehet elképzelni, ahol még mindig petróleumlámpások világítanak esténkint. (Krúdy Gyula)
2. Elképzel vkit v. elképzeli magát vmibe, vhová v. vhol: gondolatban, képzetben vkit (, ill. magát) vhová helyez(i), lát vkit vhol, vmiben. Elképzeltelek téged abban a ruhában. Elképzelte anyját a kis faluban. Elképzelte magát a szónoki emelvényen. Elképzeltem magam szép estélyi ruhába, arany és ezüst tánccipőkbe. (Gelléri Andor Endre)
3. (bizalmas) Képzeletben, gondolatban, a valóságra való tekintet nélkül vél, hisz, gondol, feltesz vmit. Hogy képzelted el a kibontakozást, a megoldást? Elképzelheted, hogy megijedt. (gúnyos) Ahogy ő azt elképzeli: tévedésben van, rosszul gondolja.
4. (főleg főnév igenévi alakban) Reális lehetőségként feltesz, elfogad vmit. Nem tudom elképzelni, hogy legyen valaki, aki … El tudom képzelni, hogy … Mindenfele a nép elképzeli … | Budára szegényre az iszonyú rosszat. (Arany János) Már nem lehet békét elképzelni, amely az életek és vagyonok őrült pusztításáért megfizetni tudna. (Kuncz Aladár)
5. Képzeld el: <a városi társalgási nyelvben:> képzeld (5a). Képzeld el, mi történt!
elképzelget; elképzelhető; elképzelő; elképzelt; elképzeltet.
