ellát
ellát ige
I. Látása vmeddig elhatol.
1. tárgyatlan <Vhonnan vhová, vmely nagyobb távolságra> látni tud v. képes, látásának (végső) határa(ként szerepel) vmi. Szép idő volt, a toronyból elláttunk a harmadik faluig. Jó a szeme, ellát húsz kilométerre is. Voltál-e már fönn a padláson?:.. Ellátni-e onnan az akasztófához? (Petőfi Sándor) Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, Meddig a szem ellát puszta földön, égen. (Arany János)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Az időben> bizonyos mértékig előre tud látni. Messze jövendőbe ellát.
3. tárgyas (ritka, régies) Tapasztalás alapján jól tud vmit; átlát (5), belát (4). Ellátta, hogy őt csak testvére marja. (Arany János)
II. tárgyas Gondoskodásban v. szükséges kellék(ek)ben részesít.
1. Ellát vkit: (rendszeresen) gondoskodik vkinek a szükségleteiről, kül. élelmezéséről; eltart v. gondoz vkit. A családot az özvegy látja el. Egy hétig el voltunk látva. Még két napig el vagyunk látva, aztán gondoskodnunk kell újabb beszerzésről. A diákot hazulról bőven ellátták pénzzel. (Kosztolányi Dezső) Az urak kötelesek lösznek ellátni a szögényököt. (Móricz Zsigmond) || a. Vmely állatot ellát: enni, inni ad az állatnak, s a vele kapcsolatban szükséges munkát elvégzi. Ellátja a lovakat. Udvart sepertem, a jószágot az istállóban elláttam. (Tolnai Lajos) || b. <Orvos> vkit mint beteget megvizsgál, elvégzi a vele kapcsolatban szükséges tennivalókat, és meghatározza a kellő gyógymódot. Otthon nem rendel, csak a kórházban látja el a betegeit. Minduntalan haza kellett térnie, hogy a várószobájában felgyűlt betegeit ellássa. (Mikszáth Kálmán)
2. Vkit, vmit ellát vmivel: vkinek, vminek a szükségleteit vmiben kielégíti; egy alkalommal v. rendszeresen megad neki v. beszerez a számára vmit; gondoskodik róla, hogy vki hiányt ne szenvedjen vmiben. A kirándulókat ellátja uzsonnával. A katonaságot ellátja fegyverrel. A követet ellátja utasításokkal. A távirati iroda híranyaggal látja el a szerkesztőséget. Iparcikkekkel látják el a dolgozókat. A bánya ellátja a gyárat nyersanyaggal. Pénzzel kell őket ellátni, hadd mehessenek szét. (Mikszáth Kálmán) Otthon gazdagon ellátták mindennel, amikor Párizsba jött, hogy … a repülést megtanulja. (Kuncz Aladár) [A tanító] a csécsi iskolában ellátta harminc éven át a népet tudománnyal. (Móricz Zsigmond)
3. (hivatalos, sajtónyelvi) Vmit felszerel vmivel, s így vmely szükséglet kielégítéséről gondoskodik. Ellátja a falut árammal, mozival, telefonnal. || a. (hivatalos, sajtónyelvi) <Vmely szükséges kellékkel> felszerel, s így teljessé v. teljesebbé tesz vmit. A levelet ellátja bélyeggel. A borítékot ellátja címzéssel. Aláírással, pecséttel látja el az iratot. ® Bélyegzővel lát el vmit; a végrendeletet záradékkal látja el. A lőrések külső nyílását … sodronyráccsal is el szokás látni. (Jókai Mór) Rózsaszín szalaggal átkötött egy csomó levelet, és külön, feltűnő helyre tette, és ellátta felirattal. (Karinthy Frigyes) || b. (tréfás) Vkit, vmit ellát vmivel: ad neki vmit, ami azután állandóan rajta marad. A macskákat ellátta névvel. Mindegyik pajtását ellátta gúnynévvel.
4. <Munkát, tisztséget, feladatot> rendszeresen v. alkalmilag teljesít, betölt azáltal, hogy a szükséges teendőket elvégzi. Ellátja munkakörét, az üzem vezetését. Ellátja a vádlott védelmét. Prága vitézlő céhei sem hagyják Részöket, – ők látván el az őrség nagyját. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) <Eszköz, gép vmely feladatot, munkát> céljának, rendeltetésének megfelelően, rendszeresen elvégez. Ez a töltőtoll jól ellátja feladatát. Külön autóbusz látja el a dolgozók munkahelyre szállítását. || b. (régies) <Személy vmely ügyet> elintéz. Rögtön a te dolgodat látom el, ha valamiben fáradnál. (Tolnai Lajos)
5. (bizalmas, ma már gyak. gúnyos) Ellát vkit: súlyos bajt, kellemetlenséget, kül. testi fájdalmat okoz neki <gyak. megtorlásként v. bosszúból>; elbánik vele. Alaposan ellátták. Ezt a két bűnöst te fogod ellátni … A te kezed majd súlyosabban fogja rájuk ereszteni a vesszőt. (Jókai Mór)
Szólás(ok): ld. baj.
ellátható; ellátó; elláttat.
