ellátás
ellátás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Általában az ellát (II) igével kifejezett tevékenység; az a cselekvés, ill. tény, hogy vkit, vmit ellátnak.
1. Vkinek, vminek vmely szükségletéről való gondoskodás; vmely szükséglet kielégítése a hozzá való dolog biztosításával; vkinek, vminek a kellő módon v. mennyiségben való felszerelése vmivel. A szövetkezetnek gépekkel való ellátása; a községnek villamos árammal való ellátása; vkinek jó tanáccsal való ellátása; a beteg ellátása. 200 000 embernek kiállítása, fegyverreli ellátása s évi tartása 42 millióba kerül. (Kossuth Lajos) || a. Vmely nagyobb közösség legfontosabb életszükségleteinek kielégítése hatósági intézkedéssel, ill. szervezett tevékenységgel. Egészségügyi, hatósági, üzemi ellátás; a falu, a főváros ellátása. Üzemi ellátásban részesülnek. Gondoskodnak a tábor ellátásáról. || b. A létfenntartáshoz szükséges anyagi eszközök, javak biztosítása, nyújtása vki számára természetben v. pénzben. Holtig való ellátás; természetbeni ellátás; ® teljes ellátás. Teljes ellátást ad neki. Diákokat fogadott v. vállalt teljes ellátásra v. ellátással. Fölkeresett, négyszáz váltó frt. [= forintot] és teljes ellátást igért. (Táncsics Mihály) Géza bácsi kedvéért adtak tavaly tíz forintért teljes ellátást. (Móricz Zsigmond) || c. Ennivaló rendszeres szolgáltatása, adása; étkezés, koszt. Jó ellátásban részesül. A munkások ellátásáról az üzemek gondoskodnak. Lakást és ellátást ad neki.
2. (hivatalos) Vmely teendő, feladat elvégzése, teljesítése. A miniszteri teendők, a megbízás, a nevelői feladatok ellátása. Kötelességeinek gondos ellátásáért megdicsérték. Az igazgatói teendők ideiglenes ellátásával megbízták.
Szóösszetétel(ek): anyagellátás; áramellátás; energiaellátás; húsellátás; kenyérellátás; közellátás; nyugellátás; önellátás; pénzellátás; vízellátás; zsírellátás.
ellátási; ellátásos; ellátású.
