ellenállhatatlan
ellenállhatatlan [n-á] melléknév -ul, -abb, (régies) ellenállhatlan [n-á]
Általában olyan <személy, dolog>, akinek, amelynek nem lehet ellenállni (1a, b, 3, 4).
1. Olyan <erő v. mozgó tömeg>, amely minden külső akadályt elsöpör (2, 2a). Ellenállhatatlan roham, támadás. A szerelem ellenállhatatlan hatalma ragadta el. (Eötvös József) Ellenállhatatlan áradatként nyomult előre a honvéd mindég följebb. (Eötvös Károly)
2. Olyan <belső inger v. ennek megnyilatkozása>, melyet az ember nem tud leküzdeni, visszafojtani. Ellenállhatatlan vágy. Folytatta bakugrásait, melyek ellenállhatatlan kacajt fakasztottak. (Kosztolányi Dezső)
3. Olyan <személy>, akinek egyéni varázsa miatt nem lehet ellenállni (4), rendkívül vonzó. Ellenállhatatlan asszony. Arcát pirosra csípte … a hegyi levegő. Ellenállhatatlan volt. (Mikszáth Kálmán) || a. Olyan <tulajdonság>, amely másokban minden belső ellenállást leküzd, és feltétlen odaadásra késztet. Ellenállhatatlan báj; ellenállhatatlan szónoki lendület.
ellenállhatatlanság.
