ellenben
ellenben [ellemben] kötőszó és határozószó
I. kötőszó <Egyenrangú mondatok v. mondatsorok szembeállítására.>
1. <A második mondatban, rendsz. a második helyen, a kiemelt mondatrész után, egymást kizáró, egymással ellentétes állítások v. állítás és tagadás kapcsolására:> ezzel szemben; de. Most még nem tudom kifizetni, holnap ellenben biztosan kifizetem. A becsűletes kínoztatik, | megostoroztatik, kipörkölik | szemeit … Minő dicső ellenben becstelennek | a sorsa. (Katona József) –11 <mellékmondattal kezdődő alárendelt mondatok kapcsolására, a második alárendelő kötőszó után.> Ha itt maradsz, semmi bajod nem lesz, ha ellenben elmégy, nem állok jót érted. Ahol az igazság erősebb,… ott az igazságot kell a nyeregbe ültetni, ahol ellenben az ember erősebb,… ott az illető ember pártjára állasz. (Mikszáth Kálmán)
2. <Olyan kettős szembeállítást tartalmazó állítások v. olyan állítás és tagadás kapcsolására, melyekben csak az egyik szembeállítás tartalmaz ellentétet:> azonban. Kínai selymünk nincs, hazai ellenben többféle is van. A királyok arisztokratái közt van tömpe orrú, púpos, csenevész ember, a természet arisztokráciáját ellenben az erő és a szépség teszi. (Mikszáth Kálmán) Az alkonyat leszállt, ellenben egyre fölfelébb ment az esthajnali csillag. (Tömörkény István) –21 <Az első mondatban megengedő kötőszóval.> Egy alföldi púpos gáton | …Erzsók asszony… Fenéktelen álomba szenderült; Ő maga ugyan ott maradt, a háton, Ellenben a kisded lehengerült A mély árokba. (Arany János) –22 <A részleges ellentétnek közvetett, burkolt kifejezésében, kettős szembeállításban.> Harcol Dundi asszony… A gyarló csecsemők s öregek ellenben… Sikoltnak. (Arany János) Nekik drágább a gyufa, mint a fa. Mert fa van a tutajon elég, ellenben a gyufáért pénzt kell adni. (Tömörkény István) A felesége rosszallólag nézett rá. Ellenben a két gyerek ujjongásban tört ki. (Móricz Zsigmond) –23 <Önálló mondatként szereplő tagmondat élén.> A háziasszony… pillantásában kitűnően benne volt mindenkivel szemben a mértéktartás. Ellenben Kardics bácsi olyan volt, mint a higany. (Móricz Zsigmond)
3. (régies, irodalmi nyelvben) <Olyan mondat bevezetésére, amely az előző mondat vmely részletének ellentétét fokozva fejezi ki:> sőt; hanem. Az ifju … karra se légyen gyöngébb, mint az atyja, Ellenben, ha lehet, fővel meghaladja. (Arany János)
4. <Megszorító, korlátozó értelmű mondat kapcsolására, rendsz. a mondat élén:> csakhogy, csak (II. 1). Általában nagyon rendes fiú, ellenben a múltkor megfeledkezett magáról.
5. <Nem ellentétes állítások szembeállítására:> azonban, pedig, viszont. A könyveket a polcra rakta, az iratokat ellenben az asztalra tette. Ha a Pál kéménye füstöl, | Péter attól mindgyár’ tüszköl; | Ellenben a Péter tyukja | Ha kapargál A szegény Pál | Háza falát majd kirugja. (Arany János)
II. határozószó (elavult) Átellenben (I), szemben. Felejti [Zalán] gyenge szerelmét A népes tábor, mely zúg várának alatta, És mely ellenben csillámlik az éji tüzeknél. (Vörösmarty Mihály)
