ellenőr
ellenőr [n-ő] főnév
1. Vmely (termelő) munka, munkálat ellenőrzésével v. vmely (adminisztratív) tevékenység (pl. ügyintézés, pénzkezelés) felülvizsgálatával alkalmilag megbízott v. ezt foglalkozásszerűen végző személy. Cséplési ellenőr; ® minőségi ellenőr; pénztári ellenőr. || a. (1945 után) Társadalmi ellenőr: a népgazdaság és a lakosság érdekeinek érvényesítését társadalmi munkában ellenőrző személy.
2. <Utasszállító járműveken> az utasok jegyeit, a kalauz munkáját időközönként ellenőrző személy. Az autóbuszra felszállt az ellenőr. Egy ellenőr szállt fel a kocsira. Megállt az ajtóban. (Nagy Lajos)
3. <A postánál> a harmadik szakcsoportba tartozó, a segédtisztnél kettővel magasabb, a főellenőrnél eggyel alacsonyabb rendfokozatú tisztviselő. Ellenőrré nevezték ki.
Szóösszetétel(ek): adóellenőr; főellenőr.
ellenőri; ellenőrség.
