ellentámadás
ellentámadás főnév
1. (katonaság, sport) Támadás visszaverésére v. viszonzására indított támadás. Az ellentámadás sikerrel járt. A csapatok ellentámadásba mentek át. Az ellentámadást visszaverték. Az ellentámadást a védők visszautasították. A futballcsapat szép ellentámadást indított.
2. (átvitt értelemben) Az ellenfél (csoport v. egyes ember) győzelmébe belenyugodni nem tudó, ellentétes felfogású kisebbségnek v. egyénnek a győztes ellen indított támadása, akciója. Ellentámadásba megy (át); ellentámadást kezd; ellentámadással válaszol. A reakció ellentámadásba ment át. || a. (átvitt értelemben, ritka) <Vitában> a megbírált(ak)nak a bíráló(k) megállapításaival szemben új érveket felsorakoztató, támadó jellegű visszavágása. A megbírált ellentámadása a hallgatóság körében sikert aratott.
ellentámadási.
