elmegy
elmegy tárgyatlan ige
I. Eltávozik, eljut.
1. <Ember, állat, közlekedési eszköz> tartózkodási helyét elhagyva (el)távozik vhonnan. Elmegy hazulról; elmegy az ® útból; elmegy világgá ¬; elmenne a ® világ végéig. Menj el az utamból! [Kovács urat keresem.] – Elment. Nincs itt, már rég elment. Ha nem tetszik, rögtön elmegyek! Beült egy taxiba, és elment. Az előbb itt volt a kutya, de úgy látszik, elment. Elment a kocsi a ház elől. Jancsit a bank megkomolyította. Kilenckor már elment, félháromkor jött haza. (Kosztolányi Dezső) Édesapám … elfoglalt ember volt … Mire felébredtünk, akkorára már ő elment hazulról. (Móricz Zsigmond) Moziba megyünk. Aztán, ha elmentünk, szedjen le, vessen ágyat. (Hunyady Sándor) || a. <Közlekedési eszköz> elhagyja azt a helyet, ahol a szóban forgó személy tartózkodik. Későn érkeztem, a vonat már elment. Az ® orra előtt ment el. Éppen az orra előtt ment el az autóbusz. Vártuk az utolsó villamost, de már régen elment. (Kosztolányi Dezső) || b. (sport) Elmegy vkitől: <versenyző, játékos> gyors haladással megelőz, elhagy vkit. A bajnok a hajrában elmegy társaitól. || c. (ritka) Elmegy vmivel: meglép vmivel; ellopja, magával viszi. Jancsi a nyájt félig összeszedte: Nem tudja, hol lehet annak másik fele: Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele? (Petőfi Sándor) || d. (átvitt értelemben) Ezzel ugyan elmehetsz!: ezzel nem sokra viszed. || e. <Költöző madár> elhagyja hazánkat. Már elmentek a fecskék.
2. Elmegy vhova: <rendsz. személy> meghatározott céllal haladva eljut v. el akar jutni vhova. Gyalog ment el a színházba. Vonaton ment el a vejéhez. Elmégy az előadásra? Volt egy ember, nagy bajuszos. | Mit csinált? elment a kúthoz. (Petőfi Sándor) Egyszer édesapámmal elmentem Budakalászra. (Móricz Zsigmond) || a. Elmegy vmeddig: <személy, közlekedési eszköz> eljut vmeddig, elér vmely pontot. Elment a hídig, aztán visszafordult. Villamosra ült, és elment a végállomásig. A vonat hat óra alatt elmegy Bécsig. || b. Elmegy vkiért, vmiért: odamegy hozzá, v. felkeresi a helyén, hogy magával hívja, vigye. Elmegy az orvosért. Apám elment fáért. || c. Elmegy vki elé: bizonyos utat megtesz abban az irányban, amelyből vki várható, hogy vele találkozzék.
3. <Küldemény> rendeltetési helye felé elindul, mert elküldik, elviszik. Mikor megy el a csomag? Mondja csak odabent, hogy a sürgöny elment. (Mikszáth Kálmán)
4. <Dolog, jelenség> vmilyen módon eltávozik. Elmennek a felhők. Elment a köd. Várjuk meg, míg elmegy a zápor. || a. <Égitest> eltávozni látszik, eltűnik. Elment a hold a felhők mögé. Mindjárt elmegy a nap, és besötétedik. Mikor az erős nap elment, kitelepedtek a lugasba. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben) <Időszak, bizonyos célra rendelkezésre álló idő> elmúlik, eltelik. Siessünk a döntéssel, mert hamar elmegy az idő! Mivel így elment az idő, már csak röviden végzek a többivel. Ha már ifjuságom elmegy, Csak e kettő maradjon meg: … Teljes szívből szeretni és Gyűlölni. (Petőfi Sándor) [Pletykázással] az embernek mégis csak elmegy … az ideje. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben) <Áru, pénz> elfogy úgy, hogy vmilyen áron megveszik, ill. vki vmilyen célra elkölti. Már elment a fele fizetése. Étkezésre sok megy el náluk. Nem árult az eladó, és a vevő nem vett: Mégis elkölt minden, pénze mégis elment. (Arany János) Nincs több pénz a háznál; amit adtál, mind elment. (Csiky Gergely) Földjei, lovai … potom áron mentek el. (Tolnai Lajos) || d. (átvitt értelemben) <Hó> elolvad. Nincs már tél, elment a hó. (Vörösmarty Mihály) Elment a hó, megjöttek a vizek. (Mikszáth Kálmán) || e. (átvitt értelemben, ritka) <Haj> kihull. Foga megritkult, haja elment. (Arany János) || f. (átvitt értelemben) <Lelkiállapot, vágy> elmúlik, eltűnik. Elmegy az étvágya; elmegy vmitől az étvágya: (átvitt értelemben is) megunja, megundorodik tőle, elmegy tőle a kedve; elmegy a kedve; elmegy a ® kedve vmitől. Már elment a jó hangulatom. Minden kedvük elment újabb háborútul. (Arany János) Van nekem egy szerem, amitől a molnárnak örökre elmegy a kedve a saját pénzétől. (Mikszáth Kálmán) || g. (átvitt értelemben) Elmegy az esze v. a józan esze: elveszti (józan) ítélőképességét. Az öreg Feketének csak nem ment el az esze, hogy ezt megengedje … (Eötvös József) Most vagyok csak szomorúan, furcsán … Szép eszem, ha mostan, elmén | Istenem, be meg nem érdemelném. (Ady Endre) || h. <Rádióállomásnak éppen hallgatott adása> fokozatosan elhalkul, és a végén egyáltalán nem hallható. Eleinte egészen jól fogtuk a közvetítést, de aztán elment, és nem bírtuk visszahozni.
5. (átvitt értelemben, választékos) <Ember> meghal. Elment a vén Rabay feleségestül egy hónap alatt. (Tolnai Lajos)
6. (átvitt értelemben, ritka) <Leány vkihez> szívesen feleségül megy. Ahhoz elmenne a Krikovszky Katka is, pedig a legszebb lány a városban. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben) Elmegy vminek: magát rászánva vmilyen (új) foglalkozást választ, vmiként kezd tevékenykedni. Menj el fürdőorvosnak. (Mikszáth Kálmán) Egyik elmegy kocsisnak …, a másik meg a városba megy. (Móricz Zsigmond) || a. Elmegy napszámba: napszámos munkát vállal. Nagy Péter cár … egyszer … elment napszámba. (Jókai Mór)
8. (átvitt értelemben) Elmegy vmeddig: a) <beszédben, írásban, a gondolatok hosszabb során> tovább haladva eljut vmely pontig v. részig. Mai előadásában elment a 4. fejezetig. b) <cselekvésében> eljut vmely fokig. Elmegy egy bizonyos határig; elmegy a végső ® határig. Végsőkig elment az engedékenységben.
II. Vkinek, vminek a közelébe jut és továbbmegy; bizonyos ideig v. bizonyos módon megy.
1. Elmegy vhol: vminek a közelébe ér, és megállás nélkül továbbmegy. Elmegy vki, vmi alatt, előtt, fölött, mellett, mögött. A vonat elmegy az őrház előtt. Átkozott perc volt az, amelyben mellettem Elmenvén, szép gyilkos! reád tekintettem. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben) Elmegy vmi mellett: nem ötlik fel neki vmi; közömbösen nézi; nem törődik vele. ® Süketen és vakon megy el vmi mellett. Hogy lehet így elmenni ridegen, érzéketlenül ennyi szépség mellett!?
2. (átvitt értelemben) Elmegy vhol: <út, vezeték> vminek a közelében húzódik; bizonyos része egy helyen közel van vmihez. Az út egy szikla alatt megy el. A ház előtt megy el a főcsatorna. Fölöttünk megy el a telefonvezeték. Az ösvény a forrás mellett megy el. Itt megy el a kémény a szekrény mögött. A templom faránál megy el egy sikátor. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) Elmegy vmeddig, vhogyan: a) <ember, állat, közlekedési eszköz> bizonyos távolságig v. ideig v. vmilyen módon, állapotban megy v. tud menni, vhogyan eligazodik. Innen már egyedül is elmegyek hazáig. Ez a kocsi elmegy száz kilométernyire is. b) <gépezet> vmely állapotban v. hosszabb ideig képes működni; eljár vmeddig, vhogyan. Az óra, a motor évekig elmegy javítás nélkül. c) (átvitt értelemben) <színmű, szavalat v. zenedarab előadása> vhogyan folyik, és eljut a végéhez. Már próbáltunk annyit, hogy valahogyan elmegy a darab. || a. (átvitt értelemben) Elmegy a maga lábán is: nincs szüksége segítségre, támogatásra.
4. (rendsz. tagadó alakban) (átvitt értelemben, népies) Elmegy vmin: <személy> eligazodik vmin; megért, megfejt vmit. Nem lehet elmenni a szaván, a beszédén v. azon, amit mond: nem lehet hitelt adni szavának, nem lehet építeni arra, amit mond. Ezen nehéz elmenni. Nem lehet a szavain elmenni. (Jókai Mór) [A gulyás botja] olyan, mint a diplomáciai titkos írás, … csak a gulyás tud elmenni rajta. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben) <Vmely dolog> jóindulattal még elfogadhatónak tekinthető; megjárja. Elmegy a többi közt: nem nagyon rí ki a nála különbek, megfelelőbbek közül; elcsúszik (2a) a többi között. Ez még csak elmegy. [A bor] ecetes volt, azért elment szódával. (Tolnai Lajos)
6. (átvitt értelemben) Elmegy vmi számba v. ritk. számban: valahogyan még megfelel, megteszi vminek. Megtanul, majd meglásd, az én iskolámban; Ha nem, úgy is elmegy egy közember számban. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Elmegy vminek, vmilyennek: <a tények ellenére> vmi(lyen)nek látszik, tekinthető. Olyan friss, hogy … elmenne kend harminc esztendősnek. (Vas Gereben)
Szólás(ok): ld. deszka, dolog, hazulról, jég, olvas, zab.
elmenés; elmenő; elment.
