elmélkedés
elmélkedés [e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Az elmélkedik igével kifejezett lelki tevékenység; elmélyült gondolkodás. Hosszas, meddő, termékeny elmélkedés. Rendeltetésünk nem magányos élet S örök komolyság és elmélkedés, Hanem barátság és társalkodás. (Berzsenyi Dániel) Eztán … Nem lesznek többé gondtalan kedélyek; Jön a szivet fásító öntudat. | Egyhanguság, elmélkedés unalma. (Reviczky Gyula) || a. (ritka, régies) Töprengés, fontolgatás, gondolkodás. Alkalmasint Halottnak nézett: oly mélyen valék Elmélkedésben út s kenyér miatt. (Vörösmarty Mihály)
2. Vmely elméleti, elvi v. tudományos tétel, kérdés fejtegetése (szóban v. írásban). Unalmas elmélkedés. Elmélkedés az emberi boldogságról. Az a panasz, hogy a penna … elzárt szabadsága a tudományoknak akadály, elmélkedésembe … beletartozik. (Kármán József) || a. (vallásügy, választékos) <Protestáns> prédikáció. Elmélkedésem alapigéi írva találhatók …
elmélkedéses; elmélkedési.
