elnapol
elnapol tárgyas ige -t, -jon
1. (hivatalos) <Vmely tanácskozó testületben, szervezetben folyó tárgyalást, ülést> döntésre, határozatra jutás nélkül későbbi időpontra halaszt. Elnapolták a tárgyalásokat. Az ülést január 15-re elnapolták. || a. (hivatalos) <Államfő, testület, hasonló tanácskozást> meghatározott v. bizonytalan időre ideiglenesen felfüggeszt úgy, hogy az időszak lejártával ugyanaz a testület ugyanott folytatja munkáját, ahol megszakította. Az államfő elnapolta az országgyűlést.
2. (jogtudomány) Elnapol vmit: <bíróság> vmely perbeli cselekményre új határnapot tűz ki. A tanúkihallgatást elnapolták.
elnapolás; elnapolható; elnapoló; elnapolt; elnapoltat.
