elnéző
elnéző melléknév -n v. -en [e] v. -leg [e], -bb
1. Olyan, aki, ami elnéz (1, 2) vmit, vmin, vhol. A gyerekei játékát elnéző apa; a rónaságon messze elnéző vándor; a más feje felett elnéző gőgös ember.
2. (átvitt értelemben) Hibákkal szemben türelmes, engedékeny, megbocsátó. Elnéző vki iránt; elnézően bánik vkivel. A nyárspolgár … nem lehet kellőképpen elnéző a bohém-gyengékkel szemben. (Ambrus Zoltán) Néni, néni … – csitítja szelíd kérlelő hangon, legyen elnéző, legyen kíméletes. (Mikszáth Kálmán) Ez a nagy, önzetlen, elnéző szerelem adta meg az önérzetet neki. (Babits Mihály)
3. (kissé bizalmas) Olyan <személy>, aki rövid időre elmegy, elnéz (6) vhová, hogy meglátogasson vkit v. megnézzen vmit. A sógorához elnéző gazda.
