elnök
elnök [e] főnév -öt, -e [e]
1. Vmely törvényhozási, kormányzati, közigazgatási v. bírósági szerv, testület legmagasabb rangú tisztviselője. A Legfelsőbb Bíróság elnöke; a minisztertanács elnöke; a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; a tanács végrehajtó bizottságának elnöke; (1945 előtt) árvaszéki elnök. Az elnök öt percre felfüggesztette az ülést. (Móra Ferenc) Figyelmeztetem – szólt az elnök –, hogy csak az igazat vallja. (Kosztolányi Dezső) || a. <A legtöbb köztársasági államformájú államban>: választott államfő. ® Köztársasági elnök; az Egyesült Államok elnöke. Egy olasz anarchista meggyilkolta Carnot-t, a francia köztársasági elnököt. (Nagy Lajos)
2. Vmely szervezet, társaság v. állandó jellegű bizottság felelős vezetője. Az egyesület, a pártszervezet, az üzemi bizottság elnöke. 1851-ben Konstantinápolyban van, az ottani magyar egylet elnöke. (Kosztolányi Dezső)
3. Vmely gyűlést, tanácskozást v. vmely alkalmi feladat ellátására alakult csoportot, bizottságot vezető, ennek munkáját irányító személy. ® Érettségi elnök; a bizottság, küldöttség elnöke. Megválasztották a kongresszus elnökét.
4. <Vmely elnök (1–3) címe, ill. megszólítása> Elnök elvtárs!; elnök úr!
Szóösszetétel(ek): 1. elnökasszony; elnökigazgató; elnökjelölt; elnökjelöltség; elnöknő; elnöktárs; elnökválasztás; 2. alelnök; államelnök; díszelnök; házelnök; korelnök; kormányelnök; másodelnök; miniszterelnök; pártelnök; tanácselnök; társelnök; vizsgaelnök.
elnökösködik.
