élő
élő melléknév és főnév
I. melléknév -n, -bb
1. Általában olyan, aki, ami él. Élő ember, állat, gyümölcsfa, szervezet; jó viszonyban élő szomszédok; vidéken élő barátom; 70 évig élő asszony; a fellendülés korszakát élő társadalom; a vidám életet élő ifjú; a törvény szerint élő ember; a falun élő gyermek; a külön élő asszony; az álomvilágban élő költő. Álmomban élő volt a holt. (Ady Endre) Orvosom voltál, megszerettelek, | s egyszer rád bíztam élő testemet. (Szabó Lőrinc) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja … nemzeti kultúrája ápolásának lehetőségét. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Kül. olyan <élőlény>, amely életben van, <szemben az élettelennel, holttal>; eleven (1). Minden élő állat elpihent ott. (Arany János) Minden élő lélek megfordult a csodálatos hangok hallatára. (Mikszáth Kálmán) Akár egy hetet is eltölthet, míg ezen az úttalan síkságon élő ember erre téved. (Móricz Zsigmond) || b. Élő Isten: <Isten létezésének nyomatékos állításaként>. Esküszik v. fogadja v. mondja az élő (egy) v. egy élő Istenre. Az élő Isten a tanúm. „Esküszöm az élő Istenre, | … Esküszöm, s ha hamisat szólok: Se földben se mennyben ne lehessek boldog.” (Arany János) || c. A piacon élve eladásra kerülő, nem vágott <állat>. Élő állat, baromfi, hal, marha, sertés.
2. Olyan, aki, ami magát vhonnan, vmiből, vmivel fenntartja, eltartja. Munkából élő nő; a moslékból élő sertés; a tejen élő csecsemő; sok kenyérrel élő férfi. Izmos alkata munkával élő embert gyaníttatott benne. (Jókai Mór) Ő maga sohasem volt vízenjáró, vagy vízről élő. (Tömörkény István)
3. Olyan <személy, közösség>, aki, amely idejét, érdeklődését, munkáját, gondoskodását vkinek, vminek szenteli, él (12) vkinek v. vminek. Magának élő: a) önző; b) embereket kerülő; a hazájának élő politikus; a családjának élő apa; a hivatásának élő orvos; a hasának élő öregember. Egy öreg, fukar, magának élő paraszt választotta ki szolgájának. (Kuncz Aladár)
4. (választékos) Olyan, aki, ami vmit felhasznál, alkalmaz, igénybe vesz, vmivel él (7). A csellel élő betyár; a jogorvoslattal élő panaszos. Ma …, aki ésszel élő ember, termett almából nem is hagy télire. (Tömörkény István)
5. (átvitt értelemben) Általában olyan <egyébként élettelen dolog v. szellemi, lelki jelenség>, amelynek szerepét (főleg emberi) élőlény tölti be. Élő cél(pont): ember, aki olyan helyzetben van, hogy fegyverrel könnyen eltalálható; eleven cél(pont); (közgazdaságtan) élő felszerelés: <vmely gazdaságban> a hozzátartozó állatok; élő lexikon ¬; élő naptár ¬; (főleg állítmányként) élő lelkiismeret: a) (ritka) olyan l., amely működésben van, háborog; eleven l.; b) olyan személy, akinek puszta létezése, jelenléte más(ok) lelkiismeretére hat, azt felébreszti; (főleg állítmányként) élő tanúbizonyság: olyan személy, ritk. tény, akinek, amelynek puszta létezése bizonyító erejű vmely vitás kérdésben. Azt hinné az ember: élő tilalomfa. (Arany János) Az Udi hegyvidék … élő múzeuma volt az emberi művelődés fokozatos haladásának. (Jókai Mór) Élő példa előtted apám, a rendőrfőnök. (Tolnai Lajos)
6. (választékos) Olyan <eszme, szellemi jelenség>, amely szinte megtestesül, a létezés magasabb fokán áll, megelevenedik, szemléltetően tükrözi a valóságot; megelevenedett, eleven (3). Élő gondolat; élő valóság: létező, nagyon is meglévő valóság, tény. Az a sziklaodúba száműzött asceta … vakmerő álmokat virrasztott meg élő valósággá. (Jókai Mór) A király-lyány: mese … De nincs élőbb a mesénél. (Ady Endre) A könyvek várnak, ó de mennyi könyv még, Szép, holt betűk, száz élő gondolat. (Juhász Gyula) || a. (választékos) Olyan <szellemi jelenség>, amely nem enyészik el, nem szűnik meg, fennmarad; valóságos, eleven, hatékony. Élő emlék, fájdalom, fogalom, hagyomány. Nálunk még élő szokás, hogy … Ó Jézus, a keresztfán … Gyenge testén sebeit … Aki látja és nem sír, Élő hittel az nem bír. (Faludi Ferenc) [Költeménye] háromezer éven át megmaradt élőnek. (Jókai Mór) Aki végigmegy a hosszú utcán, élő fogalmat szerezhet e nép ínségéről. (Jókai Mór) Mi magyarságunk: élő s nem halott, Mi vagyunk itt igaz magyarok. (Ady Endre) || b. (ritka, régies) Olyan, ami érvényben van; érvényes. Legyek én mindenki fölött bátor, … Élő törvény. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Azon a talléron kívül … egy élő krajcárom se volt. (Tolnai Lajos) || c. Élő nyelv: <vmely időszakban> az adott társadalom által beszélt ny. <szemben a holt nyelvekkel>. A római birodalom bukása idején a latin még élő nyelv volt. A mai legelterjedtebb élő nyelvek: az angol, francia, kínai, német, olasz, orosz, spanyol stb. || d. (rádiótechnika) Élő adás: <rádióban, esetleg televízióban> olyan műsorszám, amely vmely előadást (felolvasást, szavalást, zenedarabot, éneket, színdarabot) v. helyszíni riportot, aktuális eseményt közvetlenül, nem pedig hangfelvételről, ill. nem filmfelvételről sugároz; eleven adás. Élő adásban hallgattuk a felolvasót, a labdarúgó mérkőzést. || e. (régies, ritka) Élő lap: <szemben a már többé meg nem jelenő sajtótermékekkel> olyan sajtótermék, amely bármilyen ritkán, bizonytalan időközökben, de megjelenik. Egyetlen számot [nyomatok], … amire kiutalványozzák a szubvenciót mint élő lapra. (Mikszáth Kálmán)
7. (irodalmi nyelvben) A tőle szokott természeti folyamatokat tükröző, élettel (III. 1) telt <természet, természeti tárgy, jelenség>; eleven. Szállt az átok másodízben a tápláló, élő földre. (Jókai Mór) Előttem volt a szép Duna … Oda-odatámaszkodtam egy vén fűzfához, s elnéztem a nagy élő vizet. (Jókai Mór) || a. (irodalmi nyelvben) Életet adó, éltető. Foly, halad a munka sürögő mécs mellett, Hova nem hat napfény, sem az élő szellet. (Arany János) A börtön lakóit … kibocsáták … az élő napvilágra. (Jókai Mór) Az ember, állat és növény | belehelt minden élő meleget. (József Attila) || b. (irodalmi nyelvben) Közvetlenül észlelő, érzékelő, működő <emberi testrész, főleg érzékszerv>. Nem beszélünk többé … élő nyelvvel. (Arany János) Élő szájjal történt átadás jobban biztosítá az avatottak tulajdonjogát, mint az áruló betű. (Arany János) Mind a hárman élő szemeitekkel láttátok a valóságos lopást. (Tolnai Lajos)
II. főnév -t, -je [e] (választékos) Élőlény, főleg ember, ritk. állat. Egy élővel sem találkozott; ® elköltözik az élők sorából; ® eltávozik az élők sorából; ® kitöröl vkit az élők sorából. És mivelhogy szállást az élők nem adtak, Elpihent tanyáján hideg halottaknak. (Arany János) Nincs helyem … élők közt. (József Attila) Az élők a harcunkat | nevezték Igazságnak. (Szabó Lőrinc) || a. (választékos) Se(m) élő, se(m) holt v. (ritka) halott: a) félelemtől elgyötört; b) nagyon elcsigázott. Nem volt sem élő, sem halott, mire hazaért. A szegény öreg asszony nem volt sem élő, sem holt, mintha a sír fele útjáról jönne. (Mikszáth Kálmán) Bálintot a csendőrök elfogták … Megrémültünk. Se élők, se halottak nem voltunk. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): ingyenélő.
