előír
előír tárgyas ige (hivatalos)
1. Írásban elrendel, kötelezővé tesz vmit. A rendelet előírja, hogy … A törvény előírja a kötelező iskoláztatást. A hatóság előírta a kötelező lakásbejelentést. || a. <Orvos vmilyen gyógymódot, életrendet, életmódot> írásban v. szóban (el)rendel, megszab. Forró fürdőket írtak elő neki. Sótlan diétát írt elő az orvos. Zavartalan pihenést írt elő a körzeti orvos. || b. (átvitt értelemben) <Vmely körülmény> elengedhetetlenül szükségessé tesz vmit. Az aszály parancsolóan előírja az öntözést.
2. (pénzügy) <Számvitelben, könyvelésben vmely tételt> esedékessége előtt nyilvántartásba vesz. Az összegeket pótlólag kötelezettségvállalásként elő kell írni.
3. (iskolai) Mintául előre leír vmit. A tanító előírta a táblára az első két nagybetűt.
előírható; előíró.
