előírás
előírás főnév -t, -ok, -a
Általában az előír (1–3) igével kifejezett cselekvés, eljárás, megnyilatkozás; az a tény, hogy vki előír vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit előírnak.
1. (iskolai) Vminek mintául, előre való leírása. A betűk, számok előírása a táblán, a tanulók füzetébe.
2. (hivatalos) Vminek a használatára, vmely eljárási módra, magatartásra vonatkozó meghagyás, rendelkezés, utasítás, szabály, parancs. Gyári, gyártási, hatósági, hivatali, katonai, orvosi előírás; hasznos, szükséges előírások. Az előírás szerint járt el. Az előírásokhoz igazodik, alkalmazkodik. Orvosi előírásra tartózkodnia kell a dohányzástól. Pontosan követi, megtartja az előírást. || a. Ennek tárgya: az, amit előírnak (1), megszabnak, megparancsolnak, amit vmely rendelkezés, utasítás, szabály megkíván, kötelezővé tesz. Kivonuláson csizma az előírás. Frakkhoz fehér nyakkendő az előírás. Ehhez az alkatrészhez vörösréz az előírás. Az orvos előírásai közt van a naponkénti hideg zuhany is.
Szóösszetétel(ek): előírás-ellenes; előírásszerű; előírás-tervezet.
előírási; előírású.
