előjog
előjog főnév (gyak. többes számban) (választékos)
1. Vmely, csak bizonyos személyeket, rétegeket, osztályt, csoportot megillető, a jogegyenlőséget sértő, igazságtalan, rendsz. törvényes rendelkezésbe foglalt jog; kiváltság (1), privilégium. Nemesi előjogok; az adómentesség előjoga; az előjogok megszüntetése, eltörlése. A vágás oly hatalmas, hogy az előjogoknak egész épülete megrendül bele. (Vas Gereben) Fogadott apja kereskedőnek nevelte, mely egyedüli pálya azokra nézve, kik születési előjogok … nélkül születtek e világra. (Jókai Mór) || a. Vmely, a szokás révén kialakult, a társadalom által tudomásul vett, de rendsz. törvényben nem biztosított kiváltság (2). A főtemplom falai alá temetkezni … a patríciusok előjoga. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Szokás által szentesített v. nemes viselkedéssel megszerzett kiváltság (2), amely vkinek egyfajta tekintetben több lehetőséget, kedvezményt biztosít, mint általában másoknak. Az öregség előjoga.
előjogi; előjogos; előjogú.
