előny
előny [e] főnév -t, -ök, -e [e]
1. Olyan kedvezőbb körülmény, helyzet v. állapot, adottság, amelyből haszon, nyereség, siker származik v. származhat. A szövetkezeti gazdálkodás előnyei; (sport) a hazai pálya előnye; előnyben van vkivel szemben; kihasználja vminek az előnyeit. Nagyon fiatal volt még akkor, s ez a tulajdonság csak a nőkre nézve előny a színi pályán. (Jókai Mór) Az ember a legkisebb előnyről sem akar lemondani, amit valamiképpen elért, s embertársának a legparányibb előnyt sem hajlandó engedélyezni. (Móricz Zsigmond) || a. Az ilyen helyzetből származó haszon, nyereség, siker. Anyagi előny. Számára ez nagy előny. Előnyére válik; előnyt húz vmiből. Csak a maga előnyét nézi. Meg nem engedett előnyöket szerez. Anyagi előnnyel jár vmi. Mondd, jó apám, | Mi előnyöd néked abból, hogy Hellast [= a régi Görögországot] adóztatod? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Nem jár el becsületesen, ha arra használja Jesszi gyöngeségét, hogy megfossza … anyagi előnyöktől. (Herczeg Ferenc)
2. (játék, sport) Kedvező helyzet, amelyben az a játékos v. versenyző van, akinek a játszma v. a verseny egy bizonyos pillanatában addigi teljesítménye alapján több esélye van a győzelemre, nyerésre, mint ellenfelének, ill. a többi versenyzőnek. Előny az adogatónál, a fogadónál; előnyre tesz szert; előnyt ad: gyengébb versenyzőnek induláskor kedvezőbb helyzetet biztosít; előnyt nyer v. szerez. Eleinte előnyben volt, hanem azután úgy erőt vett rajta a kábító ital, hogy az alakokat [= a sakkfigurákat] sem ismerte meg. (Jókai Mór) || a. (játék, sport) Az a távolság, ill. időben, pontszámban v. másképpen kifejezett különbség, mely ezt a helyzetet meghatározza. 15 pontos előny; két másodpercnyi előny; félméteres előny; egy bástya előnnyel vezet. Állandóan növelte előnyét, és két testhosszal előbb úszott célba. || b. Az a távolságban v. időben kifejezett különbség, amellyel vki mást megelőz. A szökevény száz km előnnyel járt üldözői előtt. A cárnak hat órai előnye volt Jakuskin előtt. (Jókai Mór)
3. Vminek (vkinek) olyan tulajdonsága, sajátsága, amely javára szól, mással szemben kedvezően megkülönbözteti. A falusi élet előnyei a városival szemben. A terv előnye az, hogy könnyen és kevés anyagi erővel megvalósítható. Előnyére változik meg: rokonszenvesebbé v. szebbé válik. || a. (közlekedés, régies) Vmely járműnek az a joga, hogy más járműveket általában előzhet, ill. a tilosba is behajthat; forgalmi elsőbbség. A tűzoltókocsinak előnye van.
4. Vminek a javát szolgáló megkülönböztetett bánásmód; kedvezés, kedvezmény. Előnyben részesít vkit; mással szemben előnyben részesül vki; előnyt biztosít vki számára. Meg nem engedett előnyt élvez. Szorgalmad oly kitűnő, Hogy az előnyre méltán tart jogot. (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. előnyszabály; előnyszerzés; előnyverseny; 2. gyalogelőny.
