előre
előre [e-e] határozószó és igekötő
I. határozószó, középfok előbbre v. előrébb, felső fok: legelőre v. legelőbbre v. legelőrébb
1. Olyan helyre, amely a beszélő v. a szóban forgó személy szempontjából elül van. Menjünk előre, ott jobban látunk! Rakjátok ezeket a székeket előre! Én előre ülök. A vén örmény és jó felesége előrébb bökik Bogdikát. (Tolnai Lajos) A kocsiderékba helyezi a gyerekeket, az asszonnyal együtt ketten előre ülnek a subára. (Tömörkény István)
2. Olyan irányba(n), amely a beszélő v. a szóban forgó személyhez viszonyítva elül van. Nézz előre! Menj egyenesen előre! Add előre a labdát! Eredj előre, világíts a gyertyával! (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) Az előhaladás irányában tovább a cél felé. Az elért eredményekkel nagy lépést tettünk előre. Égve honért bizton nézzen előre szemünk. (Kisfaludy Károly) Akitől nincs messze az élet határa, Nem előre szeret nézni, hanem hátra. (Petőfi Sándor)
3. (ritka) Elül [2] (2). A másik csoport már előre van, előbbre van.
4. Megelőzve azt az időt,, amelyben vmely cselekvés v. történés esedékes, ill. természetes időrendben végbemenne. Előre elkészített terv szerint; előre köszön vkinek: őt megelőzve k.; előre megbeszéltük; előre örül a találkozásnak; nem lehet előre tudni. Előre is hálásan köszönöm. Előre kifizeti a lakbért. Észrevette Miklós a dolgot előre. (Arany János) Már előre megborzongott a háta, ha elgondolta, hogy fog az mérgében ugrani … (Mikszáth Kálmán) –41 <Meghatározott időtartammal kapcs.> Két héttel előre megmondja az időjárást. Tíz évre előre készít terveket. || a. Előre v. (nyomósítva) jó előre: vmit megelőző kellő időben; a későbbre megszabott időpont előtt; jókor, idejében. Előre figyelmeztet. Jó előre jelezték a veszélyt. Előre megmondtuk, hogy baj lesz, s nem hallgatott ránk. És mind ezt megirja otthonn, jó előre …! (Arany János) Mint jó előre megjövendölém: … öcsém késő este vetődött haza. (Jókai Mór) || b. Mielőtt bárki megmondaná; kérdezés nélkül. Előre tudom, előre megmondhatom, hogy … Midőn nekem Luci | nem néz szemem közé, előre már | tudom, Lucim megént csalárdkodik. (Katona József)
5. (átvitt értelemben) Előre jár: a) másokat megelőz vmiben, mások előtt jár. Az én eszem nagyon is előre jár. (Mikszáth Kálmán); b)* <óra> a pontos időnél állandóan többet mutat, siet.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
6. Se előre, se hátra: a) egy helyben megrekedve sem továbbmenni, sem visszafordulni nem lehet. Egy kavicsszigetre jutottam, ahonnan … nem volt se előre, se hátra. (Jókai Mór); b) (átvitt értelemben) a szóban forgó fejlődési foknál tovább jutni nem lehet, a dolgok további alakulását nem lehet irányítani.
II. igekötő
A. Az ige jelentését módosító szerepére nézve ld. az előre- igekötős címszavakat, főleg igéket.
B. <Önállósítva, előre- igekötős igét tartalmazó eldöntendő kérdésre adott igenlő feleletként, ill. előbbi állítás nyomósításaként; a szóban forgó igével egyértékű.> [Előreigazítottad az órát?] – Előre [= igen, előreigazítottam].
III. (mondatszó-ként)
1. <Buzdítás, lelkesítés kifejezésére, kül. harcban:> haladj tovább, ne állj meg, ne pihenj! A jelszó legyen: előre! Előre hát mind, aki költő A néppel tűzön-vízen át! (Petőfi Sándor) »Hadnagy uram, hadnagy uram!« »Csak előre, édes fiam!« (Gyulai Pál) || a. <Rendelkezés, parancs kifejezésére:> indulás, indulj! Előre, emberek!
2. (1945 után) <Úttörők köszöntéseként.>
Szóösszetétel(ek): előrefizetés; előrejelzés; előremenetel.
