előterjesztés
előterjesztés főnév -t, -ek, -e [ë, e] (hivatalos)
Általában az előterjeszt igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a tény, hogy vki előterjeszt vmit, ill. az a cselekvés, hogy vmit előterjesztenek.
1. (ritka, régies) Hivatalos irat bemutatása. A bizonylatok, a jegyzőkönyv, a költségvetés, az ügyiratok, a zárószámadás előterjesztése.
2. Vmely ügynek az illetékes(ek), főként vmely felettes hatóság, hivatalos személy v. testület előtt való (részletes) előadása, kifejtése, ismertetése szóban v. írásban, tájékoztatás és elintézés, döntés végett. Részletes, rövid, sürgős előterjesztés; az elnök, az előadó, az ügyosztály előterjesztése; a javaslat, a kérelem, az ügy előterjesztése; előterjesztést tesz vmire, vmely ügyben: előterjeszti arra vonatkozó javaslatát. Pertörlés iránt kellene előterjesztést tenni a fölségnek. (Mikszáth Kálmán) || a. (választékos) Jelentés(tétel), beszámoló a feljebbvalónak. Az igazgató tudomásul vette a titkár előterjesztését. Ádám úr átment az irodába, és meghallgatta az ispán előterjesztéseit. (Herczeg Ferenc) || b. Javaslat (tétele) vmire. Kitüntetésre, rendkívüli előléptetésre való előterjesztés. A minisztertanács előterjesztésére követnek nevezték ki.
3. (jogtudomány, közigazgatás, régies) Vmely közigazgatási eljárás elleni felszólamlás. || a. (jogtudomány) <Polgári perben> a jogorvoslat (kérésének) egyik neme. Előterjesztéssel élt a bíró eljárása v. határozata ellen.
4. Az előterjesztés (2–3) tárgya: az előterjesztett ügy, kérelem, javaslat. Az előterjesztést elfogadja, módosítja, tudomásul veszi, visszautasítja.
5. Az ezt tartalmazó hivatalos irat. Áttanulmányozta az előterjesztést.
