előugrik
előugrik tárgyatlan ige
1. <Élőlény> olyan helyről, ahol nem v. alig látható, az őt takaró tárgy v. személy(ek) elé ugrik (1), v. hirtelen odalép. Előugrik az ajtó, a függöny mögül, társai közül; előugrik rejtekéből. [A betyár] … Bokrok közé búvik, onnan ugrik elő, Ugy ragadja torkon, aki arra menő. (Petőfi Sándor) A kerek bástya mögül előugrott egy lompos fekete kuvasz. (Mikszáth Kálmán)
2. <Rugós szerkezet alkatrésze, esetleg más tárgy, jelenség> helyéből kipattan (1), kiugrik (1a). Egy gombnyomás, s előugrik ennek a kis tűnek a hegye. A készülékből előugrott egy szikra.
3. <Épület része> homlokzatának síkjához v. tömbjének fő részéhez viszonyítva előbbre helyezkedik el, előrenyúlik; előreugrik, kiugrik. A két sarkon egy-egy bástyatorony ugrik elő.
előugrás; előugrat; előugró.
