előzékeny
előzékeny [e-ë] melléknév -en, -ebb [e, e] (választékos)
1. Olyan <személy>, aki a társaséletben udvariasan viselkedik, s mások kívánságát mintegy kilesve, azt előre teljesíteni iparkodik. Előzékeny vki iránt; előzékeny ember, házigazda, kalauz, vendéglős; előzékenyen viselkedik. Már nyolc napja, hogy hajón vagyunk, az ég mosolyg, a tenger hízelg, az emberek előzékenyek. (Jókai Mór) A kedves, előzékeny fiú mindjárt szobájába is szaladt gitárjáért. (Kuncz Aladár)
2. Az ilyen személyre jellemző, rá valló, tőle származó <magatartás>. Előzékeny kiszolgálás, modor, viselkedés. A kórházban előzékeny bánásmódban volt része. A főispán kellemes és előzékeny erőltetéssel kényszeríté az alispánt, hogy a kerevetre üljön. (Vas Gereben)
előzékenykedik; előzékenység.
