elpárolog
elpárolog tárgyatlan ige
1. <Folyadék> folyamatosan párává változik, páraként elszáll. A víz elpárolgott.
2. (átvitt értelemben) <Érzés, indulat> elenyészik, elmúlik; semmivé lesz. Elpárolog a bosszúja, a haragja, a mérge. Édesanyámnak egy pillanat alatt elpárolgott az a kis büszkesége. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) <Személy> vhonnan észrevétlenül, lopva eltávozik, elillan, kereket old. Elpárolgott, mint a kámfor. A jó palócok … szépen elpárologtak kaszáikkal, ki erre, ki arra. (Mikszáth Kálmán)
elpárolgás; elpárolgó; elpárolgott; elpárologtat.
