elpatkol
elpatkol tárgyatlan ige
1. (népies, régies) (Gyorsan) eltávozik, eltűnik, elillan. A forgószél kergesse, Záporeső vezesse, Igen finom ember volt, Jó hogy … tőlünk elpatkolt! (Faludi Ferenc)
2. (bizalmas) Meghal. Azt hittük, hogy már elpatkoltál. Nem jó volna, ha már elpatkolna, Mert sok még ő neki idefent a dolga. (Mikszáth Kálmán)
elpatkolás; elpatkolt.
