elpusztít
elpusztít tárgyas ige
1. Vmi okozza, előidézi, hogy vki, vmi elpusztul; megöl vmit, vkit. Az új szer elpusztítja a tüdőbaj kórokozóját. A vulkán kitörése kétezer embert elpusztított. A bombázás elpusztította a városka lakosságának a felét. [A sáskát] a bagoly- és vércsesereg mind elpusztítja kegyetlen. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. <Állatokat, ritk. embereket főleg vmilyen szerrel v. fegyverrel> vki egytől egyig tömegesen megöl. Kétezer ellenséges katonát elpusztítottak. A házban megtelepedő patkányokat elpusztították. Gyomor- s tüdőbajt ítéltek reánk | s ha nem pusztulunk, elpusztítanak. (József Attila) || a. <Egyes személyt v. állatot> vki, vmi kegyetlen, embertelen módon megöl; vkinek, vminek pusztulását okozza. A házra esett bomba elpusztította a szegény embert. Nem sajnálta elpusztítani a hűséges öreg kutyát! Vigyázz! Elpusztít az a vadállat. Elpusztítja magát: öngyilkos lesz. Hogy az isten pusztítsa el: <szitokszóként emberre, állatra vonatk.>. Pusztítsa el isten a kegyetlen férgét! (Arany János)
3. Vmi, ill. közvetett úton vki tönkretesz, romba dönt vmit; vminek teljes pusztulását okozza. A bombázás utcasorokat pusztított el. A tűzvész a múzeum értékes gyűjteményét is elpusztította. Elpusztítja a fehér vérsejteket, a táplálék vitamintartalmát. || a. (átvitt értelemben) Vmi megszüntet, eltüntet, tönkretesz vmit. Akaraterejét a sok csapás sem pusztította el. Szépségét az idő már elpusztította.
4. (ritka, népies) <Értéket, használati, fogyasztási cikket> nagymértékben, nagyon pusztítva (1b) elhasznál, elfogyaszt, elkölt. Elpusztítja az ételt. Pénztárnok volt, százezreket pusztított el valaha, most dolgozik. (Jókai Mór)
5. (népies) Elpusztít vkit, vmit a háztól: a) vkit a ház elhagyására kényszerít, elkerget. A nagyanyját … elpusztította a háztól. (Jókai Mór) b) vmit kíméletlenül eltávolít a házból. A menyecske… elhatározta magában, hogy azt a fehér köpönyeget elpusztítja a háztól. (Vas Gereben)
elpusztítás; elpusztítgat; elpusztíthatatlan; elpusztító; elpusztított; elpusztíttat.
