elpusztul
elpusztul tárgyatlan ige
1. <Élőlény csapás, szerencsétlenség, kedvezőtlen körülmények, ill. külső beavatkozás következtében> sajnálatos v. csúnya módon megszűnik élni. A járványban ezrével pusztulnak el az emberek. A hőségben a virág elpusztult. || a. <Ember megvetett v. sajnálatos körülmények között> hirtelen v. lassú szenvedés során meghal. Ezren támadták az állást, mind elpusztultak. Én nem akarok itt elpusztulni. Azért kellett Európa felének elpusztulni és elrothadni, mert a németek elhitték …, hogy meg fogják hódítani a világot. (Móra Ferenc) Az emberi fajta el fog pusztulni a földről, mert ösztöne megrohadt. (Karinthy Frigyes) Az erőszak bűvöletében | mit bánja sok törvényhozó, | hogy mint pusztul el szép fajunk! (József Attila) || b. (tájszó) El van pusztulva: <ember> sápadt, beteges, rossz bőrben van. || c. (választékos) <Állat> megdöglik. Szegény öreg kutya elpusztult.
2. <Külső beavatkozás, esemény hatására> vmi teljesen tönkremegy, megsemmisül. A bombázásban a ház is elpusztult. A nagy tűzvészben az egész könyvtár elpusztult. A vetés elpusztult a jégverésben. || a. <Lassú pusztulás során, elhanyagoltság stb. miatt> tönkremegy. Kivül, belől hogy elpusztúl a ház! (Tompa Mihály) Haza ment … Nehogy elpusztuljon a vagyon és hajlék. (Arany János) A gyümölcsök ízesebbek, mint a világ bármelyik más táján. S oly élhetetlenek vagyunk, hogy itt pusztul el a fa alatt. (Móricz Zsigmond)
3. (bizalmas) <Gyak. felszólító módban durva parancsként:> eltakarodik, elkotródik, elhordja magát, sietve elmegy vhonnan. Pusztulj el innen! Elpusztult a háztól. Elpusztul vkinek az útjából. Nékünk | kéményeinkről elpusztulnak a | gólyák, mivel magunk emésztjük el | a hulladékot is. (Katona József) Elpusztulj előlem, többé ne lássalak! (Petőfi Sándor) [A] budapesti gyáros … negyedik éve hiába kínlódik ezzel a földdel …, s előre várható volt, hogy elpusztul erről a vidékről. (Móricz Zsigmond)
elpusztulás; elpusztuló; elpusztult.
