elrabol
elrabol tárgyas ige
1. Erőszakkal, rabolva elvesz vkitől vmit. Elrabolták a pénzét. || a. <Hatalmával, hivatali állásával visszaélve> vkitől jogtalanul, erőszakosan elvesz vmit, vkit. Főhívatalra lép; ottan rabol | mindent el a szegény bahóktól [= bohóktól], ahol | akarja. (Katona József) || b. (átvitt értelemben) Vkinek az idejéből a maga számára <aránylag sokat> lefoglal, igénybe vesz. Másfél órámat rabolta el ezzel a zavaros tervvel. Bocsánat …, hogy önt ily sürgetve háborítom, s legkellemesebb perceit rablom el. (Jókai Mór) Tudom, hogy zavarom a tanár urat. Elrablom a drága idejét. (Kosztolányi Dezső) || c. (átvitt értelemben) Elrabolja vkinek vmijét: vmely erkölcsi értéktől megfosztja. Elrabolja vkinek a becsületét, hírnevét. [A csábító] Elrabolá földi kincsem és mennybeli jómat. (Arany János)
2. <Személyt> erőszakkal magával visz; elhurcol. A banditák elraboltak egy kis gyermeket. Az oltártól rablá el más aráját. (Tompa Mihály) Ifjakat elrablott s megölé a karján; | Tízszerte Jodoknál [= a bátyjánál] gonoszabb volt e lyány. (Arany János)
elrablás; elrabló; elrablott; elrabolt; elraboltat.
