elragadó
elragadó melléknév -n v. -an, -bb
1. Általában olyan, aki, ami elragad vkit, vmit. A papírcsónakot elragadó ár; a zászlót az ellenség kezéből elragadó katona; a lányokat elragadó zsoldos. || a. (átvitt értelemben) Olyan <kedély, lelkiállapot, érzelem>, amely vkit ellenállhatatlanul hatalmába kerít, elragad. A hallgatóságot elragadó lelkesedés; a szerzőt elragadó fantázia.
2. (átvitt értelemben) Olyan <személy, főleg leánygyermek>, aki viselkedésével v. vmely kellemes tulajdonságával másokban nagyfokú rokonszenvet, lelkesedést kelt; elbűvölő, elbájoló. Elragadó asszonyka, kislány, teremtés. || a. (átvitt értelemben) Olyan, ami vkiben érzékszerveire v. értelmére tett hatásával lelkesedést, lelkendezést kelt. Elragadó ének, hang, látvány. Pozsonytól fölfelé haladva elénk tárul az elragadó szép Vágvölgy. (Jókai Mór) Van egy kis muszka sapkája … fehér és fekete bársonnyal díszítve: mondhatom uram, hogy elragadó. (Krúdy Gyula)
