elrendel
elrendel tárgyas ige
1. Elrendel vmit: <olyan személy, akinek rendelkezési joga van,> vmire vonatkozó nyomatékos utasítást ad, rendelkezést tesz v. bocsát ki; meghagy, megparancsol. A bíróság, a hatóság, a kormány, a városparancsnok elrendel vmit. Elrendelték az aranka irtását, az ebzárlatot, a forgalom korlátozását, a kijárási tilalmat, a kötelező beszolgáltatást, a mozgósítást, a műértékű vagyontárgyak összeírását, a népszámlálást. A bíróság vagyoni zárlatot, az ügyészség vizsgálatot rendelt el. Az orvos elrendelte a beteg kórházba szállítását. A főispán baljóslatú morajlás közt rendelte el a szavazást. (Móra Ferenc) A vérnyomása nagy. Nyugalmat és | mérsékletet rendeltek el a híres, | német professzorok. (Kosztolányi Dezső)
2. (ritka) Elrendel vkit: úgy rendelkezik, hogy vki menjen el vhova, vhonnan. Önök a vármegye urai, … önök rendelték ezt a népet ide; tehát önök tartoznak is azt innen elrendelni. (Jókai Mór)
3. El van rendelve, így van elrendelve: eleve és megmásíthatatlanul így szabta meg a végzet. Neki így volt elrendelve. Milyen jól van az elrendelve, hogy a magyar táblabíró universalgenie [= egyetemes lángelme] legyen. (Jókai Mór) Úgy van eleve elrendelve, hogy senki soha többre ne vihesse …, [mint] amit örökölt elődeitől. (Móricz Zsigmond)
elrendelés; elrendelhető; elrendelő; elrendelt; elrendeltet.
